Mágneses konyhai üzenőtábla

- És ha még megennétek- de neeem, csak belenyammogtok, azután a fele ott marad az összenyálazott kanállal, én meg azt egyem meg?!
Hát nem! Most elmegyek suliba, de mire hazajövök, szeretnék egy bontatlan pudingot találni a rekeszemben! De inkább kettőt!
Ja! Petya átüvöltötte a reggelt. Köszi, hogy az egyetlen lukasórás napomon sem aludhatok ameddig akarok, hanem ezt a vinnyogót kell nyugtatgatnom. Beletömtem a répapürét, néztünk kacsatévét, végiggügyögte, míg valami betépett szemű maci rollerezett,  meg tisztába tettem, de a pelenkát nem volt időm kidobni. Ott találod a... Hehe, a szag vezetni fog. :D
Apa is hazajött közben, de le is feküdt aludni. Petya nagyival van már a szobájában. Mér nem nagyi teszi tisztába és eteti meg az öcsémet?! Ha ahhoz nem túl öreg, meg vaksi, hogy a playstationom-el játszon, akkor ehhez mér? Na??
Eléritek, hogy egyszer csak nem jövök többet haza.
Laci"

 
" Drága gyermekem!
Szeretnék gratulálni pelenkázási tudományodhoz. Nem tudom, hányszor mutattam már meg!! Remélem, boldoggá tesz, hogy az öcséd fülig ....os volt, mikor hazaértem, mindenhová jutott, csak épp a pelenkába nem!!
Nagyanyád örül, ha magát tisztán tudja tartani, nemhogy még egy babáról is gondoskodjon! Eljátszik vele, meg énekelget neki, ez is nagy segítség nekem! Meg vagyok áldva veletek, férfiakkal, mert anyám még legalább erőlködik, de te?! Meg az apád is... Aludt az még akkor is, mikor én hazaértem. Mindenki dolgozik, én két helyen is, mégsem játszom el minden alkalommal a hattyú halálát, ahányszor lejár a műszakom!! Ő meg: " Fáj a lábam! Fáj az élet! Mi az ebéd?” De hogy a hűtőt kinyissa! Elegem van belőletek, egyetek, amit találtok! Aztán majd csodálkoztok, ha egy nap nem jövök haza többé…
A nyamvadt pudingod felét Petyának adtam, de kiszedtem a táljába, nem ért a kanál a szájához! Tudod te, milyen tiszta amúgy is egy ilyen pici gyerek szájacskája?! De a tiedet szappannal mosom ki, és a kezed töröm le, ha még egyszer ilyeneket írsz nekem!
Szeretlek, arany bogaram, hozzál majd kenyeret!
Csók, anyu”
 
„Minek nyitogassam a hűtőt, mikor mindig üres?! Pedig hidegkaját kívántam volna! Mert itt senki nem menne le a boltba rajtam kívül! Hulla fáradtan még be is vásároljak nektek, hát elegem van!
Kata, nem lennél képes egyszer az életben nem kiszámíthatóan főzni?! Péntek van, tehát paprikáskrumplit kotyvasztottál. Unom! Érted? Unom! Tudod, hogy utálom a főzőkolbászt, savat csinál, de te csak azért is… Tudom, hogy azért csinálod, hogy fekélyben hulljak el minél hamarabb! De abból nem eszel! Én meg nem eszek a krumplidból, lefekszem inkább korgó gyomorral, majd szégyenszemre kérek a fiúktól este enni a gyárban… Nem élet ez így, egyszer nem jövök haza, meglátjátok!
Lacikám, kisfiam, hozzál már majd jóapádnak két-három sörikét  a boltból, visszafekszem még aludni.
Csók,apu.”
 
„Ha senki nem jön többet haza, ki eteti meg Petyát?! És engem?? Elfogyott a háztartási keksz, Lacikám, ha ma még hazajössz, vegyél már öreganyádnak néhány csomaggal!
Csókol, mama.”

Utálom, hogy semmibe veszitek az érzéseimet!!

Nevadett -->