VEGETÁLiánusok (PárBajnokság)

Kati évek óta és folyamatosan imádkozott minden létező vallás istenéhez, hogy küldjön már neki egy valamirevaló férfiembert. Persze mikor megjött a "posta", mindig belekötött valamibe- nagy a feje, raccsol, idétlenül öltözik, fehér zoknit vesz fekete cipőhöz, stb. Mindig talált valami kifogást, hogy miért marad egyedül, és lubickolt az önsajnálatban, és barátai együttérzésében-a szenvedés értelmet adott az életének, és sok barátot hozott- sorstársakat, sorstársulást, melyben egyenrangúan szerencsétlen volt mindenki. Aki párra talált, azt kiutálták. És Kati csordatag akart maradni, százszor inkább, mint  hogy -né legyen.



Peti egy rideg antinő férjeként veszettül vágyakozott egy kis gyengédségre- a sors elébe sodorta Edinát. Edina mindenben az ellentéte volt a dominasszonynak-kedves volt, gyengéd, anyáskodó. Csak elkövette azt a hibát, hogy első blikkre sebezhetetlennek is tűnt, igazi terminátornak. Így izgalmas keverékének látszott a gyűlölve szeretett feleségnek, és az Igazi Nőnek. Peti, szembesülve Edina sebezhetőségével, és megrémülve a szeretet eddig nem ismert mélységeitől, "kötelesség, erkölcs"-címszavakkal hamarosan szépen visszatáncolt az időközben kellemes hőfokra melegedett posványba. A boldogtalanság ad értelmet az életének.

Iván és Csilla házasságát két gyermekük miatt nem bontotta fel. Az nem számított, hogy már a gyerekek kérték, hogy dobják be a törülközőt, annyira felőrölte őket a harapható feszültség, és a hálószobából esténként kiszűrődő csatazaj. Iván és Csilla pedig monoton bizonygatta gyerekeiknek, és ismerőseiknek, hogy a kölykök boldogsága mindennél fontosabb, és nekik nem szabad csonka családban felnőniük, mint a szüleiknek- mély sóhaj, majd vértanú mosoly.

Iván és Csilla életének a mártírkordás ad értelmet.

Miki megismeri álmai nőjét, beleszeret - de a magányos farkaszkéta-póz szerinte annyira jól áll neki, hogy inkább szakít, hogy tovább pózolhasson...

Édua szereti Milánt, és viszont. Nagyon. Igazán. Még sincsenek együtt. Távolból imádják egymást, mert a trubadúrszerelem örökké tartó lánggal ég, de meg nem éget. Nincsenek jelenetek, dráma, fejfájás, üvöltő kölykök, „most fáj a fejem”, „hagyjál, meccs van”…

Kinek kell a szenvedélyes, léleksimogató, vidító, ihlető, borzongató, melengető, mámorító, zsongító, éltető szerelem-szeretet?? Veszélyes, mert kontrollálhatatlan és ki tudja, mi sül ki belőle! A pocsolyát már megszoktuk, a szenvedést már ismerjük. Kimászni belőle, megismerni a jót, és vállalni a visszapottyanást...

A biztonsági játékkal jó eséllyel eseménytelenül, így sérülésmentesen átevickélhetünk egy életen, és a vegetálás jó taktika is a változástól rettegőknek- egy végigvegetált élet után a halál sem lesz nagy változás...