A műhely a családi élet központja is

A falakon évtizedekkel ezelőtti cikkek, képek sorakoznak, ékes bizonyítékaként annak, hogy a Búsi család tagjai régóta a fazekassággal foglalkoznak. A műhelyben mindenkinek megvan a saját birodalma, hiszen férj, feleség és fiuk egyfajta családi manufaktúrában dolgozik egymás mellett, észszerűen megosztva a munkafolyamatokat.

Búsi József iparos családba született, nagyszülei és nagybátyja is fazekasként élték mindennapjaikat.



– Bár először a fa közelsége csábított, végül mégis a fazekas szakma mellett döntöttem – idézi fel a kezdeteket. – Ifjú inasként az akkori Fazekas Szövetkezetnél tanultam, majd a tanuló éveket követően ott folytattam korongosként a munkát. A szövetkezet és az ottani dolgozók akkoriban világszerte híresek voltak gyönyörű kerámiáikról, fénykorát élte a fazekasság Mezőtúron. Ám a rendszerváltást követően a legtöbben kiváltunk a szövetkezetből, s immár évtizedek óta feleségemmel készítjük a fazekastermékeinket.

– Érdekes, hogy én gyermekként még fodrász szeretettem volna lenni – veszi át a szót felesége, Anna. – Ám az élet úgy hozta, hogy fiatalon a Fazekas Szövetkezetnél tudtam elhelyezkedni, először áruhordóként. Pár hónap után azonban felfigyeltek rá az ottani vezetők, hogy milyen jó kézügyességem van, hiszen hobbiként díszítgettem az edényeket. Ezt követően már mint díszítő készítettem a kerámiákat.

Érthető tehát, hogy fiuk, Péter szülei mellett nőtt fel a műhelyben, így az évek során magába szívta a fazekas szakma minden csínját-bínját. Mára már ő is bekapcsolódott a kerámiakészítésbe, bár előzőleg ő „szerencsét próbált” Budapesten is, egészen más területen.

– Még a házi feladataimat is a műhelyben írtam kisiskolásként, tényleg gyermekkorom óta a kézművesek mindennapjait élem, annak minden szépségével és fonákjával – meséli mosolyogva a család legifjabb fazekasa. – Ma már egyre komolyabb munkafolyamatokat bíznak rám, hiszen folyton lesem a fortélyokat szüleimtől. Az a célom, hogy én is olyan elismert fazekas lehessek, mint a szüleim. Mindenben azért mégsem követhetem őket, így például még a nevünk sem egyforma. Csak néhány éve derült ki, hogy közel húsz esztendőn át rosszul írtam a családnevemet. Engem ugyanis valamilyen véletlen folytán Busiként – rövid u-val – anyakönyveztek, miközben a család többi tagja hosszú ú betűvel írja a nevét.

– Sosem ragadunk le egy-egy mintánál, formánál, folyamatosan tervezünk újabbnál újabb termékeket – mondja Péter. – Főleg használati tárgyakat készítünk, a néphagyományokat tiszteletben tartva, hagyományos mezőtúri zöld, sárga és színtelen mázas alapon, festett virágmintával vagy metszett virágmintával díszítve. Érdekes azonban, hogy a megrendeléseink többsége ma már nem is személyesen érkezik, hanem az interneten keresnek meg bennünket.

A fazekastrió gyakorlatilag az egész napját a műhelyben tölti.

– A korongozást túlnyomó részben a férjem csinálja, rám a díszítés marad – magyarázza Anna. – Péter pedig amellett, hogy egyre ügyesebben korongozik, szinte egyedül intézi a megrendeléseket, csomagol, postáz, ügyet intéz. Pihenésre csak ritkán marad idő, főként ezekben a csendesebb, tél végi időszakokban. Most például néhány napot Miskolctapolcán töltöttünk, az nagyszerűen kikapcsolt bennünket. Hamarosan úgyis jön a fesztiválok, vidéki vásárok időszaka, akkor ilyesmire nem is gondolhatunk.

– Sosem ragadunk le egy-egy mintánál, formánál, folyamatosan tervezünk újabbnál újabb termékeket – mondja Péter. – Főleg használati tárgyakat készítünk, a néphagyományokat tiszteletben tartva, hagyományos mezőtúri zöld, sárga és színtelen mázas alapon, festett virágmintával vagy metszett virágmintával díszítve. Érdekes azonban, hogy a megrendeléseink többsége ma már nem is személyesen érkezik, hanem az interneten keresnek meg bennünket. -->