Műalkotásokká válnak a tojások

Évával pár éve már lapunkban is találkozhattak olvasóink. Azóta új darabokkal gyarapította a korábban megkezdett népművészeti és egyedi ötletek alapján készített tojás-sorozatait, ám teljesen új technikákkal, stílusokkal is megpróbálkozott, miközben a hagyományőrzéshez is hű maradt.



– A két legősibb technika az írókázás, ahol méhviasszal „írunk” a tojásra és a karcolt tojás. Ez utóbbiról tudni kell, hogy régen a férfiak készítették. Vannak csipkézett tojások is, amit nehezebb megformázni. A berzselt tojásokat viszont gyerekekkel is lehet készíttetni: formás leveleket simítunk a tojásra, nejlonharisnyába tesszük, és úgy mártjuk a színező lébe. Lehet termésekkel, mák- vagy búzaszemekkel és gyöngyökkel is díszíteni. Ma a művészellátó boltok tele vannak festékanyaggal, régen viszont a barna színt a hagymahéjból, a sárgát a sáfrány vagy a pitypanggyökér főzetéből, a lilát a cékla és a vöröskáposzta levéből, a zöld színt a friss csalánlevelekből nyerték, a pirosat pedig a festőmályva főzetéből – idézte fel Éva a hagyományokat, miközben bepillantást engedett festési technikájába. – A legelterjedtebb szín nálunk a piros, ez Jézus keresztfán kiontott vérére utal. Hajdanán üzenni is tudtak a tojáson megjelenő színvilággal. A kék a boldogság és remény színe volt, a piros az örömé, a zöld a megújuló természeté. Ha pedig valaki húsvét kor sárga tojást kapott, az azt jelentette, hogy nem látják szívesen annál a háznál. Szívem egyik csücske a matyóminta. A matyóknál a fekete a termőföld színe, a piros az életörömé, a sárga a napfény, a boldogság jelképe, a kék viszont az elmúlás, a bánat színe. A első világháború után került be a szímbolikájukba a zöld folyóka, a háborúban elesett áldozatok emlékére. A sárközi mintájú tojásokon ezeréves szimbólumok jelennek meg. A kalotaszegi minta igen visszafogott, a matyó viszont a legdíszesebb, legcsillogóbb. Mindezt én is visszaadom a tojásokon – mutatta meg népművészeti kollekcióját.

A többszínű hagyományos tojás

Hogy is készül? Először rajzolás nélkül viaszoljuk a tojást, majd felrajzoljuk a kultikus mintákat, szimbolikus jeleket. Ezt követően mindig a sárga, vagyis a legvilágosabb szín – hideg – főzőlevébe tesszük bele a tojást. Utána leviaszoljuk azt a felületet, amit meg akarunk sárga színűnek hagyni, majd beletesszük a piros főzőlébe és szintén leviaszoljuk a pirosnak meghagyandó részeket. Ezt tovább folytatjuk, míg a legsötétebb színt is felvisszük. Végül gyertyaláng fölött megmelegítjük és papírtörlővel eltávolítjuk a viaszt. Szép, csillogó felületet kapunk – mondta Éva.

– Ma már nem ragaszkodom annyira a tojásforma megtartásához, a ’Konstrukciók”, „Aspektusok” sorozatom darabjaival absztrakt irányban kísérleteztem. Időigényes munka két egyforma méretű tojást egymásba illesztve „megfaragni”. Míg a három elkészült, 29 libatojás tört össze! De most is gondolkodom, mi lehetne még ennél a formánál is meghökkentőbb – árulta el tojásfestőnk. – Vannak is új minimalista absztrakt terveim és nem csak síkban akarok dolgozni a tojás felületén. Vannak könnyebb témáim is, melyek nem sorolhatók be semmilyen irányzatba. Járok-kelek és mindabból ihletet merítek, amivel a hétköznapokban találkozom. Például kocogás közben a csodálatos őszi falevelek, vagy akár a szimfonikusok koncertje. Bármi adhat ötletet.

Éva kiállítási kollekciója jelenleg 184 darabból áll. Fejébe vette, hogy amíg nem készül el a kétszázadik darab is, addig nem lesz új kiállítása. Tavaly a martfűi Képző- és Iparművészeti Tárlaton ő is kiállított: elnyerte a különdíjat.

A húsvétra persze ő is készült, locsolkodó baráti körét is meglepi alkotásaival.