Ne adjuk korán a kezébe!

2022.03.31. 06:00

Okos cumiként köthetik le a szülők a gyerekeket a telefonokkal

A digitális világ előnye és veszélye is egyben, hogy mindenki megtalálja benne azt, amiben hiányt szenved a mindennapjaiban.

Az elismerést, a kihívásokat, a valódinak vélt kapcsolódásokat, miközben sokszor a valós veszélyeket nem látja át, másokat pedig ok nélkül felnagyít. Holott a digitális világ kétélű fegyver, éppúgy használhatjuk képességek felismerésére vagy feljesztésére, mint ahogy a rabjaivá is válhatunk. Hol a határ, és mire figyeljünk, hogy ne tévedjünk el, mint a dzsungelben? Hogyan védjük meg gyermekeinket a valós veszélyektől? Ezekre keressük a választ!


A digitális világgal való találkozás sok esetben már csecsemő korban megjelenik, amikor a szülők okos cumiként használva telefonnal kötik le gyermeküket. Ami egyik oldalról érthető, a szakember, Tóth Dániel pszichológus, gamer és többgyermekes apuka szerint azonban 
az okostelefon 2 éves korig semmit nem ad hozzá a gyermek fejlődéséhez. Ráadásul nem egyformán hat a gyermekekre a virtuális világgal való találkozás, ezért a szülő részéről a nagyfokú tudatosság később is létfontosságú.


A már óvodás kortól egyre jellemzőbbé váló saját okos telefon mellé például elengedhetetlen az, hogy a gyerek 4-7 éves korára fel legyen készítve ennek veszélyeire. Melyek is ezek a veszélyek, amikre sok esetben a média irányítja rá a figyelmet, amikor már megtörtént a baj?


A videójátékoktól való félelem az egyik leggyakoribb a szülők részéről, ami sok esetben alaptalan akkor, ha sikerül tartani a mértéket. Vagyis azokat a kereteket, melyekben éppúgy működik, kapcsolódik, és teljesít a gyermek amellett, hogy a játékkal töltődik fel.


Minden életkorban rejthet veszélyt a virtuális világ


„Akinek hajlama van a függőségekre, annak nem kell sok ahhoz, hogy rászokjon a játékokra, ahol gyerekkorban még a szülő által felállított korlátok jelentenek egyfajta védelmet. Később, serdülőkorban, vagy még később, fiatal felnőttként ez már egyre kevésbé jelent visszatartó erőt. Ezeket a játékokat mérnökök és pszichológusok alakítják úgy, hogy minél vonzóbbak legyenek, minél több időt eltöltsön velük a gyerek. Ami gyakran felnőttkorban is megmarad.” – mondja a szakember.


Intő jelek lehetnek, ha a játék után a kisgyerek idegesebb, feszültebb, frusztráltabb ahelyett, hogy feltöltődne, kiegyensúlyozottabbá válna. Nem szabad azonban a fürdővízzel együtt kiönteni a gyereket, hiszen itt magával a függőséggel van a baj, nem a játékkal. A változásokra egyébként is érdemes odafigyelni, mert a túlzásba vitt videójátékokon túl más veszélyeket is rejthet az online világ.

A tendencia már a pandémia előtt is oda mutatott, hogy 
a gyerekek életében az online térben zajló események – egy Viber vagy Messenger csoportban – éppoly jelentőséggel bírnak, mintha a valós életben történnének.A különbség annyi, hogy itt nem érzik annyira a súlyát és következményét annak, amit tesznek. Éppen ezért az agresszió, a cyberbullying jelensége alattomosan, sokáig alig észrevehetően okozhat károkat. Tovább árnyalja a képet, hogy a gyerek az elkövető és az áldozat szerepében is rövid időn belül egyaránt lehet. Ha a standardok elcsúsznak, mert nincs egy felnőtt kontrollja, vagy éppen a felnőtt nem érti meg azokat a motivációkat, amik a gyerek viselkedése mögött vannak, akkor nem tud beavatkozni.


A tudatos helyzetfelismerés és kommunikáció nélkül marad egy következmények nélküli tér, ahol a gyerek úgy érzi, bármit megtehet. Ez lehet a melegágya a sokszor életveszélyes kihívásoknak, de az online kivagyiság, a lájkvadászat, vagy szélsőséges esetben egymás bántalmazása gyakran csak akkor tűnik fel a szülőnek, amikor már gyermeke viselkedése jelentősen megváltozott.


Jelei lehetnek a hangulati változások, alvási- és evési szokások átalakulása, a zárkózottság, a düh, amit nem lehet egy kamaszkori depresszióra hivatkozva egy legyintéssel elintézni.


Noha a gyermek az online világban funkcionális felnőtt, az életkor és a fizetőképesség előrehaladtával megnő a lehetőségek száma, ahol eltévedhet a digitális világ dzsungelében.

A serdülőkor kezdetén, vagy akár még korábban találkozhatnak a fiatalok a pornóval akár egy idősebb testvéren keresztül, akár ingyenes formában maguk bukkannak rá. De a statisztikák szerint a serdülők 2/3-a találkozott már a sexting jelenségével is, ami szintén nem fekete-fehér, kívülről érkező veszélyforrás, hanem sok esetben egy egymás között elinduló vetélkedés, ami kezdetben veszélytelennek tűnik.


A fiatal, fizetőképes felnőtteknél, 18 éves kor felett már az online társkeresők hódítanak, ahol a szakember szerint sokszor a legnagyobb átverés az, amit a résztvevő magával csinál. Gyakran ugyanis nem egyértelmű az, hogy mit szeretne a társkeresőt használó, mik az értékei és milyen kapcsolódásra vágyik, miközben egy olyan – sokszor idealizált – képet mutat magáról, ami szintén nem kedvez a felnőtt kapcsolódásoknak.


Az elszigeteltség, a valódi emberi kapcsolatoktól való távolság, ami főként fiatal felnőttkortól jelenhet meg, a legnagyobb rizikófaktor abban, hogy összekeverjük a digitális létet a valódival. Ahol a számunkra kellemes élményeket következmények nélkül gyűjthetjük, de mértéktelenül nem.


Ne féljünk, éljünk vele


A kulcs bármilyen életkorban a tudatosság és az önismeret, hogy a veszélyek helyett a digitális világ vitathatatlan előnyeit élvezhessük életünkben.


Hiszen előnyök minden életkorban vannak bőven, kezdve attól, hogy egy gyermek képességei, adottságai az általa kedvelt videójátékon keresztül felderíthetőek, ami a későbbi pályaválasztásban is segítséget nyújt, folytatva azon a párbeszéden, amelyben a szülő és a gyermek tanítja egymást, felfedezve egymás világát.


Mert a digitális világban megszerzett élményekről családi és intézményes szinten beszélgetni kell, így építhető be a tudatosság a mindennapi működésbe.


A keretek kijelölése, ami már a fiatal felnőttkorban saját felelősség, 
észrevenni a különbséget, hogy a virtuális világ élményei feltöltenek, vagy éppen a felelősségvállalásból való menekülést jelentik egy rossz munkahely vagy boldogtalan párkapcsolat elől.Ehhez pedig már a szükségleteink megismerése, a minőségi emberi kapcsolatok, a kompetens, sikeres, eredményes működés megélése szükséges, ami automatikusan rendezi az arányokat, és a digitális függőséget a megfelelő helyére szorítja vissza életünkben, és elejét veszi az egyéb veszélyforrásoknak is.


Tóth Dániel, aki pszichológusként szakmai oldalról, gamerként és influencerként a digitális világ lelkes fogyasztójaként és édesapaként életből vett tapasztalatával nyújt segítő kezet, megmutatja, hogyan építsük be ezt a tudatosság a mindennapokba. Megjelent könyve, A digitális nevelés útikalauz elsősorban szülők számára, hogy megértsék a saját digitális viselkedésüket, és ezzel elkerüljék a rájuk leselkedő veszélyeket, és tisztában legyenek gyermekeik motivációjával, egy nagyobb rálátást kapva el tudjon indulni az a beszélgetés, ami közelebb hozza egymáshoz őket. Segít kijelölni a keretet, ami nem a technológia ellenességgel, hanem az elfogadással és nyitottsággal születik meg, és egészséges lelkű felnövekvő generációhoz vezet.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában