Kifejlesztették a kamerát, amivel csukott könyvet lehet olvasni

A mesterkémek mellett a régészek is összecsapják örömükben a bokájukat a Massachusetts Institute of Technology új találmánya láttán. Az MIT ugyanis olyan kamerát fejlesztett ki, mellyel a csukott könyvek is elolvashatók.

Az új fejlesztés terahertzes sugárzást használ arra, hogy a kötésen átnézve kisilabizálja a betűket. A terahertzes sugarak valahová a mikrohullámú- és az infravörös sugarak közé esnek, és a kamerát kifejlesztő kutatócsoport azért ezt a módszert választotta, mert egyebek mellett a tinta is kedvezően reagál rá. Egyes anyagok különböző frekvenciájú rezgéseket bocsátanak ki, ahogy a terahertzes sugarakkal találkoznak, és ezek a különbségek pontosan mérhetők. Tehát: ha terahertzes sugarakat bocsátunk a csukott könyvre, akkor élesen megkülönböztethető egymástól a papír és a tinta a borító felnyitása nélkül.

A kamerába visszapattanó papír- és tintafrekvenciákat aztán a tudósok egy szoftver segítségével ábrázolhatóra fordítják le, szóval nem csak azt tudják megmondani, hogy adott lapon betűk vannak a borító alatt, de azt is, hogy milyen betűk követik egymást, az írás tehát tisztán kiolvasható lesz.

A kamerával ráadásul „lapozni” is lehet, ezt a terahertz-sugárlöketek megtett útjának nyomon követésével érik el. A könyvek oldalai között 20 mikrométer vastagságú levegőréteg van, a sugár kibocsátásától eltelt idő pontos mérésével pedig kiszámolható, hogy a hullám mikor melyik oldalon tart. Így, időzítve tudnak egyik oldalról a másikra lapozni.

A fejlesztés jelen szakaszában a kamera sugarai húsz oldal mélységig képesek lehatolni, de a karaktereket csak kb. kilenc oldal mélységig tudják pontosan megkülönböztetni egymástól. A műszer ráadásul egyelőre csak akkor tud megfelelően működni, ha a könyvhöz használt papír valamennyire átlátszó. Ezzel együtt az MIT szakemberei úgy érzik, a szerkezet finomításával a jövőben elérhetik, hogy a könyveket egyáltalán ne kelljen kinyitni a végigolvasásukhoz, ez pedig óriási segítség lesz a múzeumoknak, hogy kutatni és katalogizálni tudják az ódon iratokat, anélkül, hogy hozzájuk kellene nyúlni, és ezzel kockáztatni azt, hogy megsérülnek.