Zsírégető a mosogatás?

Már az 1960-as évre kiderült, hogy az edzés lételeme a tervszerűen felépített terhelés, és nem minden testi „megmozgatás” visz közelebb a célhoz! Az igazi edzés célzott izom-összehúzódások szisztematikus ismétlése, amely hatására funkcionális és morphológiai (külső jegyek) változások következnek be a szervezetben! Vagyis az edzésnek célzottnak kell lennie, az edzésingert nem elkülönítve kell figyelembe venni, hanem más időbeli tényezőkkel együtt. Tehát: a tényleges edzéshatások a szisztematikától is függnek!

Célzott edzés azt jelenti, hogy – sajnos – nem minden edzésinger vezet eredményhez. Tehát nem valamit – például az andalgást a parkban – kell végeznünk, hanem a célnak megfelelő mozgást. Ezért különösen fontos, hogy előre meghatározzuk a célt. Ami lehet egy jobb kondíció elérése, de lehet fogyás vagy éppen erősödés is. Ennek megfelelően kell mozgásformát választani és felépíteni az edzéstervet.

A szervezetben az aktív és passzív mozgásszervek külső igénybevétele és azok saját terhelhetősége között dinamikus egyensúly van. Ha ezt külső edzésingerrel „megzavarjuk”, akkor valahol „károsítjuk” testünk felépítését, funkcióját, amelyet „ő” rögtön korrigálni, kompenzálni akar, mégpedig úgy, hogy kicsit túlteljesít! Ha egész nap csak a heverőn ülünk, a szervezet boldogan alkalmazkodik ehhez is, épp ezért „lecsavarja” a teljesítőképességet, de ahogy megmozdulunk és elkezdünk egy számunkra megfelelő mozgásformát, munkába áll, és edzés után úgymond szuper kompenzál, elkezd hozzá erősödni az őt ért ingerhez! Fontos viszont szem előtt tartani, hogy sem a túl erős inger (edzés három év semmittevés után kifulladásig), sem a túl alacsony inger (háromszor belélegzünk, miközben a farizmunkra koncentrálunk és nagyon hiszünk abban, hogy a cellulitisz ezáltal eltűnik) nem működik!

Az eleinte adagolt has-láb-popsi óra hatása idővel ráadásul elkopik. Az izmok a folyamatos szuper kompenzációnak köszönhetően megerősödnek, majd hozzászoknak a terheléshez olyannyira, hogy a kedvenc mozgás nem ad már megfelelő edzésingert a további változásokhoz. Ilyenkor több lehetőségünk is van:

- Progresszív terhelés elve: ez nem jelent mást, mint hogy emelni kell az edzésterhelést. Ha például eddig 1 kg-os kézisúlyzóval dolgoztál, de már könnyedén emelgeted, akkor itt az ideje 1.5 kg-os nehézségi fokra váltani.
- A gyakorlatok variálása: bizonyos idő után hozzáerősödsz a gyakorlatokhoz, így lehet, hogy egy sima guggolást már meg sem érzel. Ekkor jöhet például az egylábas guggolás! Ezzel megzavarod a szervezet homeosztázisát (egyensúlyát), és újra fejlődésre ösztönzöd.
- Az edzésmódszer megváltoztatása: eljön az a pont, amikor a test sem a nagyobb súlyra, sem az összetettebb gyakorlatokra sem reagál. Ekkor kerül képbe az edzésmódszer változtatása, hogy teljesen más ingert kapjon. Válts tehát például az állóképességet fejlesztő spinning óráról egy erő-állóképességi edzésre! Lehet, hogy ezáltal kicsit eltávolodsz az eredeti edzéscéltól, de az erőnövelé felé való kacsingatás is a fejlődés eleme.