Halloween: a rémület éjszakája – töklámpásokkal megvilágítva

Gyökerei messze az ősi kelta és germán múltba nyúlnak vissza. A manapság nálunk is egyre divatosabb Hallowe''en igazából a kelta újév kezdetét jelezte. Az október 31-től november 2-ig tartó háromnapos Samain (ejtsd: szaviny) az időn kívüliség időszaka. Ekkor semmivé válnak a természet rendjének megfelelő dolgok, és szabaddá válik az út a mi világunk és őseink lakhelye, vagyis a túlviág között. Az arra felkészültek afféle kirándulásokat tehetnek a túloldalra, hogy tanácsot és eligazítást kérjenek az ősök szellemeitől, akik egyáltalán nem félelmetes, gonosz erők, hanem sokkal inkább a bölcsesség és tudás letéteményesei. A holtak lelkei is meglátogatják egykori földi otthonukat.

Az időn kívüliségével magyarázható, hogy kelták kedvezőnek találták ezt az időpontot a jövendő kifürkészésére, és a következő időszak eltervezésére. Bár írásos adat nincs róla, de a későbbi skót és ír szájhagyomány szerint Samain rendkívül kedvező időpont a nők teherbe esésére. (Ez talán a kelta mitológia sajátosságával magyarázható, melyben oly sokszor jelenik meg a külső világokban másként múló idő, mint a hősök fogantatásának és megszületésének körülménye.) Tüzeket gyújtottak, bolond dolgokat műveltek, és a kemény mezőgazdasági munkák után végre megpihentek a kelta újév kezdetén. Az egykori ünnep, melynek germán megfelelője a tél kezdete, a római hódítás után keveredett az ezen időpont környékére eső Pomona-nappal, melyet a fákon termő gyümölcsök istennőjének szenteltek.

Ezt még jóval a kereszténység elterjedése után is ünnepelték. IV. Bonifác pápa a 7. században be is vezette a Mindenszentek napját, hogy elterelje a figyelmet a pogány kultuszokról. Bár később ez átkerült tavaszra, de a római egyházban 832-ben véglegesen november elsejét nyilvánították Mindenszentek napjává. Később ez kiegészült a másodikai Halottak napjával, és így vált Magyarországon is a holtakra való emlékezéssé. Majd minden európai népnél, így nálunk is rengeteg népi hiedelem kapcsolódik ehhez az ünnephez. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak. Illendő volt őket megvendégelni, így számukra is megterítettek, kenyeret, sót és vizet tettek az asztalra. Egyes vidékeken kivitték a temetőbe az ételt, a sírokra helyezték, a maradékot pedig a koldusoknak adták. Ha elmaradt a megvendégelés, a halott megharagudott, és kísértetként zaklatta a godatlan háziakat.

Sokfelé úgy tartották, hogy a november elsejéről másodikára virradó éjszakán a halottak miséznek a templomban. Erre a hétre munkatilalom vonatkozott, vagyis nem volt szabad mosni, vasalni, meszelni, vagy akár a földeken dolgozni. Ennek megszegése bajt hozott a ház népére. A Hallowe''en (azaz All Hallows Evening), vagyis Mindenszentek előestéje kapcsán a legtöbb népnél megjelenik a halottak visszatérése. Az ír hagyomány szerint Hallowe''en éjszakáján megnyílnak a Sídh-ek, vagyis a tündérdombok, és elözönlik világunkat a különféle lények. A gonosz szellemek elijesztése miatt a régi kelták állatbőröket öltöttek és kifestették magukat. Ennek a hagyománynak a folytatása az amerikai töklámpás-készítés. A kivándorolt írek vitték magukkal szokásaikat is, amely az idők folyamán átalakult.

A gyerekek beöltözése és kéregetése is a kelta régmúltban gyökerezik. Nálunk is egyre inkább divatba jön ennek az ősi ünnepnek a „megtartása”. Igaz, elég csökevényes formában, hisz a töklámpáson és a rémisztgetésen kívül a legtöbben semmit sem tudnak róla. Az ősi kelta Samain, az új év kezdete viszont sokkal többet jelentett egykor. És ma is többet jelent azoknak, akik tisztában vannak jelentésével, és nem hagyják, hogy eluralkodjon rajtuk a divatőrület. Ők bizonyára nem elégednek meg annyival, hogy néhány töklámpás sejtelmes fényében megnézzenek egy-két horrorfilmet (mondjuk épp John Carpenter 1978-as klasszikusát, a Halloween-t). Talán fejet hajtanak az ősök tiszteletére, és holmi tököktől hatásosabb mágikus védművekkel vértezik fel magukat és otthonukat, mert tisztában vannak azzal, nem lehet eléggé elbújni a túlvilág rémisztő, mindenre elszánt, kiéhezett fenevadjai elől.