Kapitány Iván: nekem ez a pálya játék, szórakozás

Rendez, forgatókönyvet ír, producerként tevékenykedik, reklámfilmek, klipek, ikonikus mozifilmek és nagy sikerű tévésorozatok alkotója. Három fiú édesapja. A művésszel a Hot! készített interjút.

Miért az operatőrséget választottad?

Édesapám hangmérnök volt a televízióban, gyakran bevitt magával, és nagyon vonzott, amit ott láttam. Az igazi lökést egy különös eset adta meg: tizenhárom évesen néztem otthon a Honvéd–MAFC kosárlabdameccset, és a végén Tamási Eszter elsorolta a munkatársakat. Vezető operatőr, milyen jól hangzik, gondoltam, rögtön az akartam lenni.

Nem irigyeltek az iskolában, hogy bejárhatsz a tévébe?

Lakótelepi srác voltam, a Karikás Frigyes utcai általános iskolába jártam; a többiek szerették a tévés sztorikat, de sok olyan osztálytársam volt például, akinek a külkereske­delemben dolgoztak a szülei, és hoztak mindenféle, itthon elérhetetlen cuccot külföldről. Az számított menőnek, nem az, hogy én közelről láttam Takács Marikát.

Az édesanyád pszichológus volt. Hogy viselted ezt gyerekként?

Otthon nem volt pszichológus. Fantasztikusan empatikus, megértő, ugyanakkor következetes és szigorú anya volt. Haláláig ő volt a legbensőségesebb barátom, akivel mindent meg tudtam beszélni.

Gimnáziumba hová jártál?

Az Eötvös József Gimná­ziumba, részben azért, mert a Budapesti Honvédban vívtam, és a vívóterem a Semmelweis utcában volt, nem akarták, hogy ide-oda utazgassanak a sporto­lóik. Diákkorom legfantasztikusabb négy évét töltöttem az Eötvösben. Ott ismertem meg, 17 évesen, az első feleségemet is, ő a legnagyobb fiam, Frigyes édesanyja.

Karinthy-rajongó vagy, onnan a keresztnév?

Igen, rajongó az egész család, de a mentorom, Marton Frigyes neve is számított. A középső fiam Mihály a második feleségem édesapja után. A harmadik Zsigmond. Édesapám annyit mondott, amikor meghallotta, hogyan akarjuk hívni: „Kisfiam, ti mindig olyan hülye neveket adtok a gyerekeiteknek!” Remélem, azért ők nem így gondolják.

Miért lett vége az első házasságodnak?

Nagyon fiatalok voltunk, amikor megismerkedtünk, és az sem tett jót a kapcsolatunknak, hogy akkor indult a pályám, egyfolytában forgattam. De ma is jóban vagyunk, Andrea a családunk része, ott van a közös eseményeken.

Judit, a második feleséged szakmabeli. Így könnyebb?

Közös céget viszünk, ha néha különböznek is a projektjeink. De nem ezért könnyebb, hanem mert szerencsére nemcsak férj-feleség vagyunk, hanem a legközelebbi barátok is.

Bár vezető operatőr akartál lenni, színész szakra jelentkeztél a főiskolán. Miért?

Az érettségi évében nem indult operatőr szak. Úgy gondoltam, ha bekerülök, valahogy átmegyek az operatőr szakra. Megtanultam tíz verset, monológot, dalt, és jelentkeztem, de mindenki nagy szerencséjére nem vettek fel. Tapasztalatnak azért nagyon jó volt felvételizni. Így aztán az MTV-nél helyezkedtem el, és ott elvégeztem a segéd­operatőri tanfolyamot. Hamar belecsöppentem A névtelen vár forgatásába, ahol az első napomon rám bízták, hogy vigyem be a kamerát a műterembe, takarjam le, és kérjem meg a takarítónőket, fejezzék be a munkát, nehogy poros legyen a drága felszerelés. Egy asszony ült ott, uzsonnázott, mondtam, hogy már nem kell takarítani, nagyot nézett, felállt, kiment. Aztán mielőtt elkezdtük a munkát, a vezető operatőr bemutatott mindenkinek, a rendezőnek is. Kiderült, Zsurzs Évát néztem takarítónőnek. Nyolc hónapig dolgoztunk együtt, szerencsére nem sértődött meg.

Mikor vettek fel a főisko­lára?

Harmadik nekifutásra. Közben elvittek katonának, egyenruhában mentem az utolsó felvételire. Fél évet úgy jártam főiskolára, hogy Pesten tölthettem az utolsó hat hónapot katonai fényképészként.

A színészdiplomások mindig azt mesélik, hogy reggeltől éjfélig a Vas utcában voltak. Az operatőrök is?

Nekünk nem volt annyi óránk. Operatőri gyakorlatok­ról senki nem akart hiányozni, én még szívesen jártam művészettörténetre is. A zeneelméletet kezdetben Petrovics Emil tanította. Legendásan botfülű vagyok, bár jártam hegedűórákra. Annyit tudtam, mi az a hármas­hangzat, de a zongorán leütve, hallás után képtelen voltam felismerni, ezért a vizsgára megtanultam az ujjak tartá­sából megmondani. Petrovics jelest adott csupán azért, mert képes voltam erre ennyi energiát áldozni. A szakmai tanároktól, Bíró Miklóstól, Zsombolyai Jánostól, Szabó Gábortól nagyon sokat tanulhattam. Márk Ivánnak pedig azt köszönhetem, hogy maga helyett küldött Kozma Péter­hez, és így kerültem a reklámfilmezésbe, ami óriási szak­mai lehetőséget jelentett, és anyagilag sem volt rossz. Akkor a Kozmónál egy nap megkereshettem a tévés havi fizetésem háromszorosát. Így felmondtam a televíziónál, ahol a főnököm azt mondta, semmire nem fogom vinni.

Jöttek a klipek, a Postabank-, a Kurír-, a Kontrax-reklámfilmek.

A rendszerváltással a filmgyártás, a televíziózás összeomlott. A reklámfilmgyártás lett a szakma hadiipara, és Kozma Péter egyeduralkodó volt ezen a piacon. A Koz­móban dolgozott többek közt Sas Tamás, Berkes Gábor, Geszti Péter, Herendi Gábor, Kovács Gábor.

Egy idő után saját céget alapítottál.

Ekkor jött a Filmpartners Gulyás Budával és Kovács Gáborral. Nyolc évig tartott.

És leforgattátok az Üveg­tigrist, amelynek hihetetlen sikere lett.

Rudolf Péterrel közösen rendeztük, senki nem hitte, hogy ez lesz belőle.

Időközben tanítottál is a főiskolán. Most miért nem?

Elfoglaltak a különféle produkciók, és úgy gondoltam, ott nem lehet csak papíron jelen lenni. Amikor pedig Fricit felvették, nem tartottam volna etikusnak, hogy ott tanítsak. Ha kurzusokra hívnak, azt most is vállalom.

Amellett, hogy játékfilmeken is dolgoztál, szinte minden népszerű tévésorozatnak te vagy a rendezője, vagy Judittal együtt a producere. Meg tudod egyáltalán jegyezni, mi mindent készítettél?

Ma már nem tudnám mindet felsorolni. Előfordult, hogy kérdeztek egy reklámfilmemről, és azt hittem, más készítette.

A mi kis falunk irányítója vagy, most indul az ötödik szezon forgatása.

Bár szlovák eredeti alapján kezdtük A mi kis falunkat, szerintem mára eredeti magyar tartalommá vált. Fantasztikus ezt csinálni, remek színészekkel, jó stábbal. Imádja a közönség, és forgatás közben mi is jól szórakozunk.

A legidősebb gyermeked már elindult a pályán, sőt időnként veletek közösen dolgozik. Mit látsz a másik két fiadban?

Misi is elindult ezen az úton a bátyja nyomán, Frici a példaképe. Nagyon tehetségesen fényképez. Zsiga még csak hatéves. Egyiket sem presz­szionáljuk, hogy mi legyen belőle. Az a vágyam, hogy azt űzzék, amit szeretnek, amitől boldogok. Kifejezetten szerencsésnek mondom magam, mert nekem ez a pálya játék, szórakozás; azt kívánom, az övék is az legyen.

Borítókép: Kapitány Iván rendező-producer a Beugró november 7-i felvételén a Centrál Színházban 2011-ben