A szolnoki Baross úton kaptuk egykor a legfinomabb vanília fagyit

Azt minden szolnoki tudja, hogy a belvárost a vasútállomással összekötő út Baross Gáborról, az egykori közlekedési miniszterről kapta ma is használatos nevét. Ám az talán már kevésbé ismeretes, hogy az út a második világháború utáni évtizedekben egy kicsit kevésbé könnyen megjegyezhető nevet viselt, mégpedig Beloiannisz, görög kommunista mártír nevét. Abban talán mindenki egyetért, hogy a vasminiszter Baross nevére való átkeresztelkedés egy igen jó döntés volt, ráadásul egy nagy vasút-történelemmel rendelkező városban nem is meglepő lépés.

Ahogyan napjainkban, a 19-20. század fordulóján is boltok, üzletek sorakoztak a Baross út mindkét oldalán, a patinás épületekből viszont keveset sikerült megőrizni, a többségüket maga alá gyűrte a szocialista városépítési hullám. Ami viszont megmaradt, azokat gondosan őrizgetjük.

A Szapáry és a Baross utca sarkán egykor a Kindlovics-bazár állt, mely a 19. század utolsó éveiben épült. A neve ne tévesszen meg senkit, nem hagyományos értelemben vett bazárról van szó, akkor így nevezték azokat az épületeket, amelyekben több kereskedelmi egység is működött. Ma egy nem is olyan rég nyitott pékség működik az épületben.

A századforduló után fokozatosan lett a Baross utca Szolnok egyik főutcája. Az 1970-es évek első felében – Szolnok 900 éves évfordulójára készülődve – lépésről lépésre szélesítették ki az utat, ehhez pedig nem kevés, egyébként patinás épületet kellett lebontani. Mind közül talán a Madas-ház a leginkább „fájó pont”. A gyönyörű háromemeletes bérházat Madas Mihály, a kor legismertebb szolnoki építési vállalkozója építette.

A kiszélesítéssel a Baross út még fontosabb szerepet kapott, alkalmassá vált arra, hogy évtizedeken keresztül levezesse a 4-es főút Szolnokra érkező átmenő forgalmát a Kossuth tér és a Tisza-híd irányába.

A 20. század első éveiben még vásárokat is tartottak a főútnak ezen a szakaszán. A középkorú, vagy idősebb helyiek még emlékezhetnek is a 33-mas áruházra, na meg a mögötte lévő Hófehérke gyermekruha-boltra.

A város 900 éves jubileumához kapcsolódó nagy építkezések eltüntettek sok olyan épületet, amelyre a szolnokiak szívesen emlékeznek vissza, ilyen például a Tiszavirág Cukrászda is, ahol isteni vanília és csokifagyit lehetett kapni – ma már viccesen hangzik – ötven fillérért.

A már korábbi cikkünkben emlegetett „új városközpont” koncepció jegyében épült fel egy másik neves épület, a Pelikán Szálló. Az 1975-re elkészült rideg, szürke betontömb már átadásakor is vegyes érzelmeket váltott ki a szolnokiak körében, azóta is vita tárgya az épület „szépsége”. A szálló földszintjén egykor étterem és bár szolgálta a vendégeket és a benéző helyieket, mára az alsó szintet üzletek foglalták el, vendégeket pedig rég nem fogad már a hely.

A Baross út másik oldalán is üzletek, boltok álltak, a sort egy épület törte meg, a „Nagyposta”. Az 1927-ben épült sarokház stílusában is elütött szomszédaitól (bauhaus stílusban épült) és akkor városképileg rendkívül korszerűnek számított. Érdekesség, hogy ez Szolnok egyetlen bauhaus stílusú épülete.

A Baross úthoz szorosan köthető az 1920-as évek elején kialakított mai Hősök tere, ami 1945-ig Tisza István nevét viselte. 1926-tól ezen a téren állt Szentgyörgyi István első világháborús emlékműve, ami ma már a Tiszai Hajósok terét díszíti. A helyére utána – mi sem természetesebb – szovjet emlékmű került, aminek rendszerváltás utáni eltávolítását követően Győrfi Sándor második világháborús emlékművét állították ki.

A Baross út ma is több iskolának „ad otthont”, ez régen sem volt másképp. A Baross út folytatásában, az Eötvös tér sarkán 1927-ben adták át a háromévfolyamos Állami Fa- és Fémipari Szakiskolát, vagyis későbbi Gépipari Technikumot. 1914-ben pedig szintén a Baross úton volt a polgári fiúiskola, amit viszont a világháborús események miatt hat évig katonai kórháznak használtak, napjainkban pedig a megyei rendőr-főkapitánysághoz tartozik az épület.

Nem hagyhatjuk ki a Bábaképző Intézetet, melynek épületét sokan még ma is így emlegetik. 1922-ben épült, aztán a második világháborút követő évtizedekben a Hetényi kórház különböző részlegei működtek az épületben, mára pedig lakásokat alakítottak ki benne.

Na és végül, azt tudta, hogy mi állt régen a huszonnégy emeletes ház helyén? Nos, a Baross út végén, a vasútállomás előtti téren állt egykor a Kossuth Szálloda, ez fogadta a vonattal érkező, és itt megszállni kívánó utasokat. A helyére 1974-ben épült a 24 emeletes toronyház, ami a maga idejében az ország legmagasabb lakóépülete volt!

Reméljük, Szolnok város történetének ezt a töredékét is érdekesnek találták, legközelebb egy újabb városrész „kulisszáit” mutatjuk be.

Forrás: Kardos Tamás: MÚLTIDÉZŐ/ Szolnoki képeskönyv