A világhírű sikerkönyv írónője is megosztotta Adrienn fotóit

„A világ csodái – Felfedezések kora!” az idei témája a Múzeumok Őszi Fesztiváljának, melynek egyik eleme a nemrég megnyílt tárlat. A kiállítás egyedi a Damjanich János Múzeum történetében, hiszen minden darabja egy ember alkotása.

– Mindig is közel álltak hozzám a művészetek, de a fotózásban találtam meg leginkább azt, amivel azonosulni tudtam, és amiben ki tudtam teljesedni – mesélt hírportálunknak a kezdetekről Adrienn. – Általános iskolás voltam, amikor megjelentek a digitális fényképezőgépek. Igazából ez a technika volt az, ami teljesen magával ragadott, és onnantól vitt a kíváncsiság, hogy még inkább elmélyüljek benne. A fotózást nem tanultam, szakkönyvekben olvastam utána a témának, de főként magamtól sajátítottam el gyakorlással – árulta el.

Adrienn érettségi után kommunikációt tanult Budapesten, majd Debrecenbe járt mesterszakra, miközben levelezőn a nemzetközi protokoll és diplomácia szakirányú továbbképzést is elvégezte. Ez utóbbinak köszönhetően tavaly Magyarország prágai nagykövetségén volt szakmai gyakorlaton, a szíve mégis visszahúzta Szolnokra.

Felsőfokú tanulmányait is úgy végezte el, hogy ingázott, és mindenképp itt szeretett volna munkát is vállalni. Sohasem szakadt el Szolnoktól, ennek ellenére szüksége van az utazásokra, mert ezek adják meg neki azt a szüntelen belső erőt, azt a pluszt, amiből aztán táplálkozik.

– Gyerekkorom óta bennem van a felfedezni vágyás, hogy megismerjek különböző társadalmakat, az ottani emberek életvitelét, gondolkodását, hogy mindezt magamba szívjam és ezáltal színesebben lássak. Az utazások után mindenre másképp tekintesz és másképp viszonyulsz az emberekhez. Minden út ad egy olyat, ami egyben egy belső ismeret is – fejtette ki Adrienn.

– Imádom a kihívásokat, ilyenek az utazások is, amikor elmegyek az ismeretlenbe. Ez inspirál engem igazán. Tizenkilenc éves korom óta teljesen egyedül járom a világot. Nekem nem útitársaim vannak, hanem az utak során a fényképezőgép a társam. A kiállított képeim kilencven százaléka is így készült. Szerencsére nyelvi nehézségek nélkül utazhatok a nagyvilágban, mivel erős alapot kaptam az általános iskolában, amelyre az emelt nyelvi tagozatos Tiszapartis képzés ráerősített.

Adrienn nagy kedvelője Rhonda Byrne önsegítő műveinek, ezért pár évvel ezelőtt elküldte néhány fotóját a szerzőnek. Az írónő testvére, aki egyben az asszisztense is, visszaírt, hogy leközölhetik-e a képeit. Így már több fotója is megjelent A titok című könyv hivatalos Facebook-oldalán. Közülük az egyik a szolnoki Tiszavirág hidat ábrázolja. Adrienn mindegyik fotójához választott egy idézetet is az írónőtől.

A most kiállított fényképei alatt is fel-felbukkan egy-egy idézet, amelyek Adrienn életfilozófiáját tükrözik.

– Arra törekszem, hogy minden napom élmény legyen – mondta Adrienn, aki tényleg mindig mosolyog. – Fontos, hogy észrevegyem az értékeket a világban és a másik emberben, ami mélyen belül van. Emellett a hétköznapjaimba is becsempészem a pillanat apró csodáit, például úgy, hogy naplementével zárom a napot. Olyankor magamban tudok lenni, minden teljes, és szabadnak érzem magam.

– A legfontosabb, hogy rend legyen belül, és teljességgel a jelenben legyek, csak így tudom megérinteni az embereket. Minden napomban ott van a lelkesedés, hogy szeretnék önzetlenül, szabadon adni belülről valamit a világnak, még ha csak egy szeletnyit is. A fotóimmal is ezt a hatást szeretném elérni, emellett az a célom, hogy visszaadjanak valamit önmagamból, azt, ahogyan látok, gondolkodom, érzek. Nagyon jó volt a kiállítás megnyitóján azt hallani, olyanoktól, akik annyira nem ismernek, hogy engem látnak viszont a képeken – tette hozzá Adrienn, aki nagyon spontán, sosem tervez, csak tudja, mi az, amit szeretne megélni.

A képeit is így készíti, hogy észreveszi a pillanatot, de persze ehhez kell egy gyors reakcióidő is. Nála azonban sokkal összetettebb dolog a fotózás, köszönhetően a sajátos életszemléletének. Sokra tartja a figyelmet, ami elengedhetetlen egy-egy fotótéma meglátásához.

Adrienn számtalan barátra, ismerősre tett szert utazásai során, amelyekre ő sorsszerű találkozásokként tekint. Pár évvel ezelőtt Mallorcán, a barátnője esküvőjén összebarátkozott egy szlovákiai lánnyal, aki elhívta magához Malagára. Sajnos azonban pont az érkezése előtt törte el a lábát, így Adriennek egyedül kellett felfedeznie a várost. A negyedik napon átruccant Marokkóba, és épp egy olyan buszra került, amelyen egy magyar násznép utazott. Az amerikai vőlegény egyik női rokonával csak pár órát beszélgettek, de ez idő alatt olyan kapcsolat alakult ki köztük, hogy ideutazik Amerikából megnézni Adrienn kiállítását.

– Hiszek benne, hogy akiknek dolguk van egymással, azokat az élet úgyis összehozza, akár csak egy villanásra is. Sokszor azt érzem, azért is kell utaznom, hogy megadják a lehetőséget a sors által megírt találkozásokhoz. Emellett arra is jók, hogy kiszakadj a hétköznapokból, aztán szabadon áradj. Számomra minden utazás élmény, de nem kell ahhoz elhagyni az országot, hogy szépet lásson az ember. Például ebédszünetben húsz percre lemegyek a Tisza-partra, ahol az őszi színbe burkolózó gesztenyefák alatt sétálok. Ez is ugyanolyan felemelően tud rám hatni, mint a külföldi utazások, és dacára a világjárásnak, a naplemente fényében játszó Holt-Tisza áll a lelkemhez legközelebb.

Számos megyei és országos fotópályázatot megnyert már

Adrienn az általános iskola nyolcadik osztályában, a National Geographic Kids fotópályázatán érte el első sike­reit. Ez egy olyan visszajelzést adott neki, ami rádöbbentette, hogy érdemes a fotózással komolyabban foglalkoznia. Azóta számtalan eredménnyel büszkélkedhet, a megyei első és harmadik helyek mellett több országos első helyezéssel is. Minden pályázaton, amelyre képet küldött, kiemelkedő elismerésben részesült. A Tiszavirág hídról készített fotójával is nyert versenyt, de országos megjelenésű naptárakban is szerepeltek már a fényképei.

Adriennek nem ez az első kiállítása. 2016 januárjában egykori iskolájában, a Tiszaparti gimnáziumban nyílt tárlat a fotóiból, amire az akkori igazgatónő kérte fel.