Kétszer futották körbe a Tisza-tavat

Az „Ultra-Tisza-tó 126” hosszú távú futóverseny évek óta egyre népszerűbb programhelye a maratonistáknak. Az eseménynek Kelet-Magyarország egyik legszebb természetvédelmi övezete, az idegenforgalmi szempontból manapság egyre felkapottabb Tisza-tó környéke ad otthont. Hasonlóan az UltraBalatonhoz, az UTT-126 is tókerülő verseny, a „nagy testvérhez” képest azonban kicsit „szerényebb” távon, 126 kilométeren zajlik.

A 2020. évi „Ultra Tisza-tó 126”-ra, a veszélyhelyzetet figyelembe véve számos változtatást hoztak a szervezők az eredeti versenyszabályzathoz képest. Például az egyéni, 65 év fölötti versenyző számára lehetővé tették a csereember vagy a visszalépés lehetőségét. A „Szolnoki csajok” azonban még jócskán nincsenek védett korban, így számukra nem volt engedélyezett visszalépés a startvonal elől. Hölgyeink már tavaly is megmérették magukat, azonban sem akkor, sem pedig most nem az elsőségért, hanem magáért a futásért vállalták, vállalják fel az átlagember számára nagyon nagynak tűnő távot.

– Nem csak a magam nevében beszélek, hiszen tudom, hogy a többiek is hetente több alkalommal futnak rendszeresen saját környezetükben hosszabb távokat. 2–3, vagy akár 5–6 és 8–10 kilométereket is akár – magyarázta elkötelezettségük és kitartásuk okát az egyik „szolnoki csaj”, Csabai Anikó.

– Nem mindig könnyű rávenni magunkat arra, hogy na most akkor legyűrünk néhány kilométert. Ha viszont nem indulunk neki, akkor pedig nagyon hiányzik. Testmozgásnak is jó a kocogás, de az alakformálás mellett szellemi és lelki kikapcsolódásra is alkalmas. Régóta megváltozott a szólás, amely ma már így hangozhat: „Nem szégyen a futás, és még hasznos is!” – vallja Anikó, hozzátéve: az „Ultra Tisza-tó 126”-ot tiszafüredi rajttal és tiszafüredi céllal írták ki úgy, hogy oda-vissza kétszer kellett a közel 65 kilométeres tó körüli távot a gáton és az új poroszlói hídon megtenniük.

– Az első futónk reggel 8 körül indult, az utolsó este 10 körül ért célba. Váltófutásban versenyeztünk, valaki 5, mások 20 kilométert bevállalva. Többször volt holtpont a nappali 35 fokos hőségben, de mindenki tisztességesen letudta a távját – foglalta össze versenyüket Csabai Anikó.

A „Szolnoki csajok” idén is a Messengeren szerveződtek össze, a csapatkapitány, Kissné Sléder Anikó jóvoltából. A nyolcfős csapat: Mészáros Dóri, Sléder Anikó, Mo­hácsi Teodóra, Csabai Ildikó, Szendrei András, Mészáros Ágnes, Csabai Anikó, Polgár Sándor és Makainé Nagy Marianna. Aki tüzetesen olvas és számol, az meghökkenve tapasztalhatja, hogy a kilenc(!) csajnév között két fiúé található! Miért is? – kérdeztük Sléder Anikót.

– Nem tudtuk a tavalyi színtiszta csajos csapatunkat összeállítani, betegségek és egyéb elfoglaltságok miatt, ezért kénytelenek voltunk „befiúzni”. Köszönet nekik a segítségért, illetve köszönet Nagy Mariannának is, aki eredetileg más egyéni távot vállalt volna, ami elmaradt. Ám egy nyolc kilométeres szakaszt a mi csapatunkkal együtt futott, ezért ő is most tiszteletbeli „Szolnoki csaj” lett.

Sikeresen szerepeltek a versenyen

A 8–10 fős női csapat kategóriában a „Szolnoki csajok” a kiváló nyolcadik helyet érték el. Egy másik csapat, a négyfős nők mezőnyében, az egykori kiváló kosaras, ma már kiváló fogorvos, dr. Telepovszki Ágnes vezette SzolnOK ’Girls pedig első lett. Ezúton is gratulálunk mindkét csapat sikeréhez!