Focival és futással kapcsolódik ki a szajoli jegyző

Dr. Bartók László könnyen elérhető ember – még ha örökké mozgásban is van –, és korántsem unalmas illető, mint azt az átlag-közvélemény hinné egy jegyzőről. Jókedélyű és humora van. Meg foci- és futócipője...

– Tősgyökeres szolnoki vagyok. Születésem óta a megyeszékhelyen élek, mégis, a tanulmányaim és a munkáim miatt a legtöbb időt más településeken töltöttem, s töltöm ma is – tekintett vissza egy kicsit a múltba a most 56 éves jegyző.

– Pályát és hivatást álmodó gyermekként én úgy képzeltem, hogy régész leszek vagy történész. A humán tárgyak foglalkoztattak. Nagyon szerettem akkor és most is a történelmi regényeket, forgattam a históriás tudományos irodalmat. Az Újvárosi Általános Iskolából a Tiszaparti Gimnáziumba kerültem, s az ottani osztályfőnököm javaslatára választottam a továbbtanuláskor felsőfokú intézményt. Érettségi után a budapesti Államigazgatási Főiskolára kerültem, majd a későbbiekben, második diplomaként, elvégeztem Szegeden a jogi egyetemet is – mesélte Bartók László, aki immáron harmincötödik esztendeje van a közigazgatási pályán.

– Az első állásom Tiszapüspökiben volt, a községi tanács végrehajtó bizottsága titkáránál ügyintéző voltam. Négy évig dolgoztam a településen, mikor is elvállaltam Szászbereken a vb-titkárai posztot, amely a ma ismeretes jegyzői állásnak felel meg. Két év után eljöttem a megyéhez, a kárrendezési hivatalba, ez a munkahelyem volt 1996-ig, ahonnan a közigazgatási hivatalhoz kerültem, itt 2007-ig dolgoztam. És abban az évben pályáztam meg Szajolban a jegyzői állást, amelynek elnyerése után a mai napig ezen a településen tevékenykedem – sorolta eddigi munkaállomásait Bartók László.

– Nincs különbség vidéki és városi ember között – állítja a több évet kistelepüléseken munkálkodó jegyző. – Budapesthez és más nagyvárosokhoz képest Szolnok is tulajdonképpen vidék.

Az én szemszögemből jó és rossz ember van, ez a különbség a legfontosabb minősítő jelző.

– Eddigi munkám során is kizárólag efféle eltérés mentén differenciáltam az embereket.

A jegyzői feladatokról szólva Bartók László elmondta: ő szervezi meg és bonyolítja le a polgármesteri hivatal feladatát, ő a helyi önkormányzat közigazgatási és szakmai elöljárója. A polgármesterrel, a képviselő-testülettel és a területek szakembereivel közösen állítja össze a település éves költségvetését, a polgármesterrel együtt ő felel a település működéséért. Vannak önálló döntési helyzetei is olykor.

Az eddig elmondottakból az tűnik ki, hogy a tanulmányai alatt is sokat koptatta az iskolapadokat, és munkahelyei is elsősorban ülőmunkát követelnek meg tőle, ám a jegyző elárulta, a hétköznapokban sokat jön-megy, és rendszeresen szakít időt a testmozgásra is.

– Egyrészt gyermekkorom óta mozgékony vagyok, több sportágban is kipróbáltam magam. Másrészt, tisztában vagyok azzal, hogy az egészségmegőrzés miatt is muszáj valamit mocorogni. A futball-labda mindig is az életem része volt. Túl az ötvenen is rendszeresen futballozom csapatban, kispályás bajnokságban és tornákon. És hát itt van a másik nagy szerelem, a futás. No nem sprint-, vagy maratoni távokra vállalkozom, én ugyanis kifejezetten hobbifutó vagyok.

Nem indulok versenyeken, mert nem másokkal akarom az edzettségemet összemérni, hanem csupán a magam örömére húzok futócipőt

– mesélte a jegyző, aki szerint az egyedül futásnak éppen az a lényege, hogy egyedül van az ember.

– Egy héten, jó esetben, ha nincs mondjuk a világban koronavírus-járvány, van egy-két alkalmam focizni. Hetente háromszor pedig futok. Úgy tíz-tizenöt kilométert.

Futás közben is jár az agy, és sok esetben mozgás közben pörög gyorsabban és hatékonyabban.

– Elsősorban azonban nem azért futok, hogy közben jobban gondolkozzak! Ez a mozgásfajta testileg, szellemileg és lelkileg is jó hatással van az emberre. Aki rendszeresen fut vagy kocog, az tudja csak igazán, milyen rossz, ha a rendszeres heti programból kimarad egy futólehetősség – mondta el a hobbijáról.

A kisebb sérülések Bartók Lászlót sem kerülik el.

– Húzódások, ficamok, ízületi problémák mindig vannak, ezekkel együtt kell élni is, meg mozogni is. Tudja hogy van? Akinek ötven felett nem sajog valamije, az tulajdonképpen nem egészséges, inkább nem él! Viszont a folyamatos mozgásterápia számomra azt eredményezte, hogy a harmincöt évnyi ledolgozott munkaidőm alatt egyetlen percet sem voltam táppénzen – mondta el a jegyző.