Biztosított az utánpótlás a karcagi családban

– Hónapok óta csak az udvaromon foglalkozom a kutyáimmal, a magam eszkábált akadályokon gyakorolunk – meséli a szakember. – Német juhász munkakutyáim már nagyon várják, hogy ismét a szabadban dolgozhassanak, bízom benne, hogy mihamarabb feloldják a járványügyi korlátozásokat, és ezáltal újra eljuthatunk versenyekre. Ezekre folyamatosan kell készülni, hiszen a munkakutyavizsga és a tenyészszemle is komoly feladat elé állítja a német juhászokat és dobermannokat. Várom már, hogy a Szivárvány utcai kutyaiskolába is mehessünk, és ott foglalkozzam velük. A tenyészszemléhez van egy nagyon jó segédem, Domján Gábor, aki szépen dolgozik a kutyákkal, most is benevelt egyet. Mire elkészültünk, jött a körlevél, hogy nem lehet megtartani a szemlét.

– Tavaly egyáltalán indulhattak bármiféle megméretésen?

– Igen, voltunk Salgótarjánban, Békéscsabán és Debrecenben, ahonnan serlegekkel érkeztünk haza. Bízom benne, hogy idén is el tudunk menni ezekre. Büszke vagyok arra, hogy a lányaim, Csilla és Andrea után az unokáim is kutyások lettek, sőt, már a versenyeken is nagyon szép eredményeket érnek el. Tavaly gyerek kutyapárban indult Bencuska és Mircsike, a karcagi CAC kutyakiállítás döntőjében pedig kétszer is a dobogón végeztek.

– Úgy hírlik, nyáron már saját versenyt is rendezne.

– Nagyon szeretnék egy házi munkakutyaversenyt a karcagiaknak mind engedelmességi, mind ügyességi és őrző-védő szinten. Végtelenül sajnálom, hogy megszűnt a helyi kutyás egyesület, aminek alapítója voltam. Büszke vagyok a számtalan elnyert Év kutyája, Év tenyésztője, Év munkakutyája címemre. Tavaly további hét serleggel gyarapodott a kollekcióm. Szeretném valamilyen módon összefogni a helyi kutyásokat, és a Szivárvány úti telepen – ennek az üzemeltetéséről most tárgyalok – foglalkozni az ebekkel. Jelentkezők máris vannak – mondja Ferenczi Sándorné.