Elszántan képviseli a legifjabbak jogait két abonyi diák, Vivien és Ramóna

– Hogyan lesz valakiből fiatal nagykövet?

Kapai Ramóna: – Nevelőanyukánk látta meg a hirdetést, amelyben fiatal nagyköveteket keresett az UNICEF Magyarország. Megkérdezte tőlünk, hogy volna-e kedvünk pályázni. Nagyon örültünk a lehetőségnek, s úgy döntöttünk, belevágunk. A pályázatnak tartalmaznia kellett egy háromperces videót és egy önéletrajzot. A kisfilmben elmondtuk, miért szeretnénk csatlakozni az UNICEF-hez. Végül sikerrel jártunk, egy több körös felvételin válogattak be minket a tizennyolc hazai nagykövet közé.

Karsai Vivien: – A feladatunk elsősorban az, hogy korosztályunk hangjai legyünk, azaz, hogy továbbítsuk a minket érintő problémákat a felnőttek felé. Mi, fiatalabbak ugyanis sok mindent másként gondolunk mint ők, más szemszögből látjuk a világot.

– Milyen belső indíttatásból pályáztak?

Kapai Ramóna: – Mindketten a gyermekvédelmi rendszerből jövünk, ezért is szeretnénk segíteni a fiataloknak, hogy helyes életképük legyen 18 éves koruk után, és átlássák, milyen szakterület érdekli őket igazán. Én magam nemrég kerültem be az UNICEF Magyarország Kilátó Élményprogramjába. Ez a kezdeményezés olyan gyerekekre fókuszál, akiket kiemeltek a vér szerinti családjukból, többnyire bántalmazás, elhanyagolás miatt, vagy azért, mert olyan rossz életkörülmények között éltek, hogy az veszélyeztette a fejlődésüket. A program keretében legutóbb tíz főt vittek el egy lányotthonból a budapesti Ritz Szállóba, hogy megmutassák, milyen egy ilyen helyen dolgozni. A világszervezeten belül különféle programokhoz csatlakozhatunk, illetve saját magunk is létrehozhatunk ilyeneket...

Karsai Vivien: – Nagyon szeretem a gyerekeket, és sokáig úgy is volt, hogy olyan pályát választok, amelyben nagy szerepe van a velük való törődésnek. Ez az irány aztán változott – életemet a média világában képzelem el – ugyanakkor a legifjabbak támogatásáról nem mondok le.

– Az UNICEF Magyarország számos programmal segíti a gyerekek boldogulását hazánkban. Terveznek-e önálló kezdeményezéseket?

Karsai Vivien: – Mindig rendelkezésre állnak olyan  programok, mint amilyen az Ébresztő-óra is. Az érzékenyítő akció fő küldetése, hogy növelje a gyermekjogok ismertségét az iskolákban. Saját programom keretében a családon belüli addikciókkal szeretnék foglalkozni. Nem elsősorban azzal, amikor a gyerekek kerülnek függőségi helyzetbe, sokkal inkább azzal, amikor a szüleik függősége okoz problémákat, vagyis ahol a szülők alkoholisták vagy drogfogyasztók. Arra irányítanám rá a figyelmet, hogy hová fordulhatnak a fiatalok, és a körülmények ellenére hogyan tudják megfelelően élni az életüket. A saját programjainkat várhatóan jövőre kezdjük el.

Kapai Ramóna: – Közös a munkánkban, hogy a gyermekek jogait védjük. S mivel a gyermekvédelemből jöttünk, ezért a programjaink a rendszerben lévőkhöz kapcsolódnak. Mint említettem, országszerte tizennyolc fiatal nagykövet végzi munkáját, közülük én vagyok a legfiatalabb. A tisztségünket alapesetben 21 éves korig lehet betölteni.

– Nemrégiben egy nagyszabású rendezvényen vettek részt...

Kapai Ramóna: – Így igaz. November 20-án volt a 33. évfordulója annak, hogy 1989. november 20-án az ENSZ közgyűlése elfogadta a gyermekjogi egyezményt, mely jogokat és kötelezettségeket egyaránt rögzít. Az UNICEF fiatal nagykövetei a jeles alkalomból egy klímakonferenciát rendeztek Budapesten, a Telekom Székházban. Az eseményre neves szakértők is eljöttek.

Karsai Vivien: – Az én témám „A klímaváltozás hatásai a természetben” címet viselte, melyet panelbeszélgetés formájában jártunk körül. Az egész programnak az adta az apropóját, hogy hogy a nyár folyamán az UNICEF Magyarország egy reprezentatív kutatást végzett arról, hogy miként érinti a 13-25 év közötti korosztályt a klímaválság. Sajnos meglehetősen nagy százalékuk nyilatkozta azt, hogy szorong emiatt. Az aggasztó eredményekre válaszul az UNICEF Magyarország elindította Klímahősök programját, amelyben mi fiatalok nagyszerű lehetőséget kaptunk, hogy szakértőktől kérdezhessünk a témában és elmondhassuk nekik aggodalmainkat. 

– Ha a nagykövet szót halljuk, akkor olyan személy jut eszünkbe, aki hazáját egy másik országban képviseli. Mit jelent fiatal nagykövetként dolgozni?

Kapai Ramóna: – Ez a szerepkör természetesen nagyban különbözik egy hivatásos nagykövet tevékenységétől. Mi tizennyolcan igazi családként működünk. Számunka azért is volt nagyon fontos, hogy bekerüljünk a nagyköveti programba, mert a gyermekvédelemből eddig senki sem képviseltette magát a nagykövetek között, holott Magyarországon 23 ezer gyermek él a hálózatban. Igyekszünk minél többféle témában megnyilvánulni, hallatni a hangunkat. Így volt ez az állami gondoskodásban élő gyermekek napján is.

Karsai Vivien: – Engem az ösztönöz, hogy ifjú nagykövetként igenis sokat tudunk tenni másokért. Ha csak néhány embernek segítünk a programjainkkal, már nagyot léptünk előre. Azt gondolom, nehézségek egyelőre nincsenek a munkánkban. Hisszük, hogy egy tanulási folyamat elején járunk, és sok-sok izgalmas kihívás áll még előttünk.