Az ajándékozás figyelme, a figyelem ajándéka

Kedves Olvasó!

A karácsony a legmeghittebb ünnep, az ajándékozás pillanata pedig talán a legmélyebb érzésekkel tölti el a szívünket…

De amíg odáig eljutunk, ó, az bizony embert próbáló, lelket őrlő, idegszálakat pattanásig feszítő út. Mit vegyek ajándékba? Egyáltalán kinek? Honnan? Mennyi pénzem van rá, hogy aztán még januárban is csörögjön valami a malacpersely alján? Én készítsek ajándékot? Vagy megrendeljem interneten? És ha rossz lesz a méret? Annyi, de annyi a kérdés. Bizony több, mint a válasz.

Én is ezen őrlődöm. És taktikát váltottam. Legjobban magam is annak örülök, ha személyre szabott az ajándék, amit kapok. Ha úgy érzem, a másik csodával határos módon, valahogyan kitalálta a vágyam, gondolatom. Pedig dehogy vaktában találta ki! Egyszerűen ismer. És ismeri a vágyaimat, titkos kívánságaimat, tudja, mi okoz nekem örömet.

Idén ezért én is így csinálom. Figyelem a másikat, puhatolódzó kérdésekkel próbálom „letapogatni” minek örülne, mitől csillogna úgy a szeme a szent estén, az ajándék kibontásánál, mint ahogy azt én szeretném. Hiszen mindennek ez az oka, célja: hogy örülni, meglepődni lássam. Azt a boldog, csillogó szempárt szeretnénk látni mindannyian.

Jó pár hetünk van karácsonyig. Puhatolózzunk, kérdezzünk, figyeljünk a másikra, csak utána válasszunk ajándékot. Igazit, személyre szabottat, örömet okozót.

És ezzel mi is csak nyerünk. Hiszen magunknak is csillogó ajándékot adunk azzal, ha még mélyebben megismerjük azt, akit már egyébként is szeretünk…

Szeretettel, figyelemmel teli készülődést kívánok minden kedves olvasónknak!

Molnár Róbert

szerkesztő