Egy szál hátizsákkal a sivatag közepén sem esett kétségbe, Szingapúrig stoppolt a tiszafüredi világutazó

– Az ötletem onnan származott, hogy az egyik szingapúri barátom meginvitált magához – mesélte hírportálunknak telefonon Keserű Márton, akit épp egy szingapúri hostelben értünk el. – Ezt a barátomat még Görögországban ismertem meg egy nagyköveti program keretében. Akkor számtalan kedves történetet megosztott velem az országról, aminek hatására kedvet kaptam meglátogatni őt. Jómagam ekkor még egyetemista voltam, hiszen csak idén nyáron diplomáztam sportmenedzserként. A diplomámat követően több kérdés is felmerült bennem a jövőmet illetően. Nem tudtam eldönteni, hogy tanuljak-e még, vagy inkább keressek egy biztos állást. Így arra jutottam, hogy míg lehet, kihasználom az időt, és belevágok egy kalandba...

Vehetett volna repülőjegyet is, de a kalandot választotta

– Természetesen sokan tették fel azt a jogos kérdést, hogy miért nem vettem egy repülőjegyet, és utaztam ki úgy az országba. Én azonban ennél kalandosabb kiruccanásra vágytam. Emlékszem, gyerekként számtalan kalandregényt olvastam, aztán később az Út a vadonba című film is nagyon inspirált, így egyáltalán nem állt távol tőlem a kalandvágy. Arra gondoltam, hogy a tanulmányaimat követően szeretném megélni ezeket az álmokat és nekiindulni egy hatalmas utazásnak.

Márton stoppal nyolcvanöt nap alatt tizenöt országban járt, mely idő alatt tizenegyezer kilométert tett meg. A kalandok közepette hatvanöt autóval, hét motorbiciklivel, négy hajóval és négy repülőúttal jutott el Szingapúrig.
– Számtalan olyan helyzettel találkoztam, ami megizzasztott, azonban szerencsére sosem kerültem veszélyes szituációkba – folytatta tovább a beszámolót a fiatal világjáró.

Akadtak nehéz napok, néha nem tudta, hol alszik majd

– Mindemellett nehézséget és egyben könnyebbséget jelentett az, hogy egy fix keretből gazdálkodtam, amit a kirándulás előtt összegyűjtöttem. Mindez adott egyfajta átláthatóságot, aminek többször voltak kilengései. Akadtak nehezebb napok, amikor tudtam, hogy pár ezer forint van már csak a zsebemben. Mindennapos problémát jelentett számomra, hogy aznap hol alszom majd, vagy hogy sikerül-e eljutnom A-ból B-be. Továbbá aggodalommá vált az is, hogy sosem tudtam, hogy aznap meddig jutok el. Ennek ellenére a stoppolások során átlagosan kétszázötven kilométereket haladtam naponta. Magyarországról indultam Romániába, ahonnan Bulgárián át Törökországba, Grúziába, Örményországba és Azerbajdzsánba jutottam el stoppal. Innen viszont hajóval kellett folytatnom az utat Üzbegisztán és Kazahsztán felé, ahol sajnálatosan nem tudtam vízumot igényelni Kínába. Ebből adódóan repülővel kellett folytatnom az utazást, hogy Indián keresztül Hongkongba jussak, ahol egy nagyon jó barátom várt engem. Ezt követően Vietnámba utaztam repülővel, ahonnan folytathattam a stoppolást Kambodzsa, Thaiföld, Malajzia és Szingapúr felé – sorolta Keserű Márton.

Thaiföldre és Üzbegisztánba azon nyomban visszatérne

A legkedvesebb helynek Üzbegisztánt és Thaiföldet találta a tiszafüredi fiatal, aki bármikor visszatérne ezekbe az elbűvölő országokba.
– A számomra legkedvesebb emberekkel Üzbegisztánban találkoztam, ahol mindenki nagyon közvetlen és érdeklődő volt – mosolyodott el az utazó. – Ez idő alatt minden alkalommal volt hol laknom, mindig találtam fuvart és számtalan kedves emberrel találkoztam. Nem mellesleg csodálatos ez az ország! Az ókori kultúra, ami az egész államot átjárja, leírhatatlan. Ugyanezt mondhatom el Thaiföldről is, ahova azon nyomban visszatérnék – sietett hozzátenni.

A hosszú utazás során ezernyi nehéz helyzettel találkozott a tiszafüredi világutazó. Most, kalandja utolsó pontjához érve azonban természetesen úgy érzi, jó lesz végre hazatérni Tiszafüredre...

– Számos olyan helyzettel találkoztam, mely segített fejleszteni az önismeretemet – emelte ki Márton. – Amikor például egy tizenhét kilós hátizsákkal álltam valahol Kazahsztánban, a sivatag közepén, ahol csak magamra számíthattam, az azért elég megpróbáltatásokkal teli tudott lenni... Azonban megtanultam, hogy még a legkutyaszorítóbb helyzetekben is meg kell őriznem a hidegvéremet. Az utazás során a sofőrök stílusa is sokszor változott. Többször akadt ugyanis egy-egy olyan sofőr, akinek az egyik ismerőse épp a következő uticélom felé tartott, és segített. Emellett egy elképesztő kaland volt számomra ez a nyolcvanöt nap, amit egész életemben a szívemben fogok őrizni. Sőt! Azt sem állítom, később nem lesz egy újabb őrült ötletem, viszont jó érzéssel tölt el, hogy hamarosan hazatérhetek a családomhoz – zárta szavait a tiszafüredi fiatalember. 

A podcast megtalálható a Szoljon.hu Youtube- és Spotify-csatornáján is.