Imahéten tettek tanúbizonyságot a keresztény összefogásról Szolnokon

A város egyházait rajtuk kívül még Gáspár István római katolikus plébános, Hartung Ferenc káplán, Szkiba Tibor görög katolikus parókus, Boros András segédlelkész, Bárány György református lelkipásztor és Sztojka János pünkösdi lelkipásztor, a városvezetést Szalay Ferenc polgármester képviselte.

Ebből az alkalomból három lelkipásztort, Lédeczi Dénes esperes-plébánost, Végh Miklós református és Győri Péter Benjámin evangélikus lelkészeket arról kérdeztük, hogy valóban válságban van-e jelenleg az európai és a magyar kereszténység, illetve milyen jelentősége van Szolnok hitéletében a városban jól működő ökumenikus szellemnek?

Lédeczi Dénes: – Válasszuk külön az európai és a magyar kereszténységet! Ha az európai kereszténységre gondolunk, akkor számos, főleg nyugat-európai országban hanyatlást látunk. Minél nagyobb az anyagi jólét, annál kevésbé keresik az emberek az örök értékeket. Már II. János Pál pápa is Európa újraevangelizálásáról beszélt, és Ferenc pápa is folyamatosan fel akarja ébreszteni az alvó kereszténységet. Mint mondta: „Európának megvan a képessége és a kötelezettsége… Európának fel kell vállalnia a maga szerepét, vissza kell térnie identitásához. Az igaz, hogy Európa hibát követett el. Nem vetem a szemére, hanem egyszerűen csak emlékeztetem rá. Amikor az identitásáról akart beszélni, nem akarta elismerni identitásának talán a legmélyebb vonását: a keresztény gyökereit. Ebben hibázott. De az életben mindnyájan hibázunk. Még van idő a visszafordulásra.” Magyarország nagy megerősítést kapott, amikor hazánkba látogatott Ferenc pápa, és ez a látogatás szemet és fület nyitogató volt mind hívők, mind nem hívők számára. Úgy gondolom, hogy a hazai keresztény közösségek életét, megújulását az egyéni elköteleződésen túl a fiatalok és családok elköteleződése teszi erőssé és vonzóvá.

– A szolnoki ökumenikus lelkészkör tagjaként azt látom, hogy felekezeteink hívei nem csak a közös istentiszteleteinken, hanem azon túl is kapcsolatot teremtenek egymással, ami egymás segítésében, a másokért való szolgálatban mutatkozik meg leginkább. Minden napi feladatunk, hogy Krisztus szeretetéről tegyünk tanúságot ott, ahol szolgálunk és élünk – tette hozzá Lédeczi Dénes.

Végh Miklós: – Erre kérdésre akkor találunk valódi választ, ha mélyebbre nézünk a felszínnél. Soha nem az a fontos, hogy a felszínen mennyire tűnik vallásosnak egy társadalom, hanem az, hogy gyökereiben mi mozgatja az emberek életét. Minden ember tudatosan, vagy tudattalanul olyan meggyőződéseket, kötődéseket, motivációkat hordoz magában, amelyek alapvetően meghatározzák a döntéseit. Ezek a szívünk mélyén életünket mozgató meggyőződések és kötődések, mozgatórugók jelentik voltaképpen a vallásunkat, hitünket, még ha nem is nevezzük annak. Úgy tűnhet, hogy a nyugati kultúrában az emberek többsége már vallástalan, de valójában az életüket egyre inkább valami más „vallás”, központi hit, meggyőződés, kötődés irányítja, nem pedig az Evangélium. Ez az egyéni és társadalmi életet mozgató, működtető „vallás” sok minden lehet, a mai nyugati kultúrában legjellemzőbben az anyagi jólét, a gazdasági növekedés. A mai nyugati keresztyénség gyengesége, ha a hitéletnek úgy próbálunk helyet szorítani az egyéni és társadalmi életben, hogy közben életünk alapvető mozgatórugója érintetlen marad. Igazi változást csak az hoz, ha az evangéliumi hit határozza meg a döntéseinket, érték- és életrendünket a családban, a munkahelyen, a pihenésben, a gazdasági életben és a politikai kultúránkban is. Ezt a gyökeres fordulatot nevezi a Biblia megtérésnek.

– Az a keresztyénség, amelyik ezt komolyan veszi – akár Európában, akár máshol a világon – lehet, hogy kisebbségben van, sok értetlenségtől, elutasítástól, sőt akár üldözéstől is szenved, de ma is élő, erős, és ma sincs válságban.

– A különböző felekezetű keresztyén gyülekezetek közös küldetése, hogy ezt vegyük komolyan. Az ökumené igazi alapja az, hogy azok, akiknek élethitvallása, hogy Jézus Krisztus Úr, testvérei egymásnak. Ilyen értelemben a keresztyének egysége valóság Jézus Krisztusban, közös Urunkban. Ezt szeretnénk komolyan venni, hitelesen képviselni az ökumenikus lelkészkörben, és a város felé való közös szolgálatunkban is – fűzte hozzá Végh Miklós.

Győri Péter Benjámin: – Maga a keresztyénség – mint hit, világnézet, és mint világot formáló erő, közösség – köszöni szépen, nagyon is jól van a világban. A keresztyénség az egyetlen vallás a világon, mely képes volt két kulturális határátlépésre. Ha megfigyeljük, a nagy vallások jellemzően abban a közegben erősek, ahol születtek. Nem könnyen értelmezhetők más közegben. Nem válnak meghatározóvá. Ezzel szemben a keresztyénség nem csak túlélt két súlypontáthelyezést, hanem kifejezetten törekedett rá. Bölcsője a Közel-Keleten van, de mi, európaiak jellegzetesen európai – nyugati – vallásnak tekintjük, a magunkénak érezzük. Meghódított bennünket a szépsége. Időközben azonban a súlypontja áttevődött Afrikába, Dél-Amerikába, és a Távol-Keletre, így mondhatni: a keresztyénség az egyetlen igazi világvallás. Éppen ezért, bár úgy érezzük, hogy a keresztyénség hanyatlik, mert a nyugati világban romlanak a statisztikáink, világviszonylatban nem ezt látjuk. A nyugati világot más kultúrák számára éppen a keresztyén gondolkodásmód és közösségi életforma teszi vonzóvá, azért. Amivel ma a keresztyén egyházakat a közgondolkodás kritizálja, valójában a keresztyénség alapján támasztott mérce. Ez olyan, mintha egy szép, igényes nyakék gyöngyeit szeretnénk egyben tartani, miközben az összetartó szálat próbáljuk kivenni belőle azzal, hogy nem szép, és szükségtelen. Ami a mi kultúránkat széppé teszi – a gyöngyszemek – az úgynevezett keresztyén értékek – nem értelmezhetők a keresztyén hit, Jézus Krisztus személye és az egyházi élet gyakorlata nélkül.

– A kérdés nem az, hogy válságban van-e a keresztyénség, mert nincs válságban, hanem az, hogy válságban van-e Európa és a nyugati világ. Erre pedig igen a válasz. Ami bizonyos: az az alap, az az erő, amely minden kultúrát – Európát is – megszépítette, erőssé, vonzóvá, biztonságossá tette – a keresztyén hit – ma is rendelkezik azzal az erővel és potenciállal, mint régen. A kérdés tehát az, hogy mi újra élünk-e vele, belekapaszkodunk-e – zárta szavait Győri Péter Benjámin.