Lelke mélyén örökre rocker marad a lakókocsiban élő jászberényi férfi, aki rajong Hoboért

Február elején számoltunk be arról, hogy jószívű segítők széleskörű összefogással lakókocsit vásároltak Molnár Zoltánnak, aki évekig egy fémlemezekből összetákolt, fűtetlen, lapos konténerben élt Jászberényben, a Zagyva-Zúgónál. A hajléktalan férfi könnyes szemmel vette birtokba új otthonát. Olvasóink közül többen érdeklődtek Zoltán sorsa felől, ezért hétvégén újra meglátogattuk őt a bázisán, a Zúgónál.

Illés Anita

Korábbi találkozásunkkor már összetegeződtünk, most is mosolyogva fogadott, amikor megálltam a lakókocsi ajtaja előtt. Miután üdvözöltük egymást, s néhány szót váltottunk, a fotel mellett megpillantottam Misit, a nehéz sorsú férfi négylábú, szőrös társát. A szürke-fehér cica éppen száraz tápot falatozott, majd felugrott gazdájához az ágyra és jóllakottan hallgatta a beszélgetésünket.

– Most jókor érkeztél, mert itthon van Misi, a zabagép. Eddig még nem sikerült fényképet készíteni róla, mert mindig úton volt valahol – állapította meg Zoli, aki szeretetben, összhangban él macskájával. – Fodrásznál jártál? – kérdeztem, hiszen szemmel láthatóan rövidebb a haja.

– Ugyan kicsit kócos vagyok, de néhány hete valóban volt egy kis frizura igazítás. Nem jártam fodrásznál, Kriszta, az egyik segítőm vágta le a hajam. Hátul nem engedtem, mert a hosszú haj a rocker létemre emlékeztet – felelte elégedetten Zoli, akitől megtudtam azt is, hogy nagy Hobo rajongó, folyamatosan követi a bluesénekes, előadóművész munkásságát. Mindig nosztalgiával tölti el, amikor az ágya mellett található napelemes rádióban megszólal egy legendás Hobo dal. Támogatói segítségével gyorsan berendezkedett a jól szigetelt lakókocsiban. Végre van ágya, ahol kényelmesen nyugalomra hajthatja a fejét, ruháinak és könyveinek is lett hely, Misi pedig az egyik fotelt vette birtokba.

Túl jó étvágya miatt gazdája csak zabagépnek hívja Misit
Fotó: Illés Anita

– Megvan mindenem. Itt a Zúgó mellett nyugalmat érzek. Örömmel tölt el, ha erre jár valaki és benéz hozzám egy kis beszélgetésre. A bal lábam egy korábbi baleset során komoly sérülést szenvedett, ami a járásban korlátoz. Kerékpárral egy héten többször eljutok a Baptista Tevékeny Szeretet Misszió Új Esély Központjába, ahol szívesen veszek részt különböző foglalkozásokon és mosakodni is tudok – mesélt mindennapjairól Zoltán. Miután megbeszéltük a világ nagy dolgait, elköszöntünk egymástól a következő találkozásig. Hazafelé indultam, amikor beültem az autóba, alig akartam hinni a fülemnek, éppen Hobo Nem lehet két hazád című dala szólt a rádióban, s gondoltam talán Zoli is hallgatja...:

„Mindenemet eldobnám,

Nevem megváltoztatnám,

Megtagadnám, aki voltam,

Hogy megtaláljam nyugalmam.

Lennék kispolgár boldogan,

Bárhol, ahol béke van, Lennék köztük én az átlag,

Kinek az Emberi Jogok járnak.

Menj vissza vándor,

Nem lehet két hazád!

Bújtam, amikor mindenki vonult,

Adtam, amikor mindenki koldult,

Röhögtek mindenen, én sírtam,