Dolgozott a jégkármérséklő rendszer megyénkben is

A talajgenerátoros jégeső-elhárítás lényegesen csökkenti a jégfelhőkben kialakuló jégszemek méreteit, megfelezi, vagy akár harmadolja is azokat, megakadályozni nem tudja a jég kialakulását. A fokozott védekezés ellenére az ország néhány pontján így is hullott jégeső. Az intenzív védekezésnek köszönhetően azonban szűkebb régiónkban sem hullott cseresznye vagy dió méretű jég.

Jász-Nagykun-Szolnok megyében az 53 berendezés közül 16 automata, azaz a meteorológiai adatok alapján központilag történik az elindítása. A többit egy erre kiképzett szakember működteti.

Hubai Imre Csabától, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) megyei elnökétől megtudtuk, idén májusban már tizenhat nap kellett bekapcsolni a generátorokat. A folyamatos üzemelés mellett több térségben is előfordult nagyobb mennyiségű, de kisebb méretű jég, főképp május utolsó hetében.

Ez évben a NAK az időjárási helyzettől függően különböző, eddig nem alkalmazott szempontok szerint utólagos elemzéseket is készít a zivataros napokról. Ezáltal könnyebben el tudják magyarázni és ismertetni a zivatarok kialakulását, hátterét a gazdálkodóknak, és be tudják azonosítani esetlegesen az időjárásból adódó károk okát. Utólagosan azt is kielemzik, hogy a kialakult zivatarok milyen mértékben voltak veszélyesek, mely területek voltak érintettek, és a generátorokat mikor kellett üzemeltetni. Azt is vizsgálták, mennyire voltak jégveszélyesek a kialakult zivatarok májusban.

Általánosságban elmondható, hogy a Föld légkörének hőmérséklete a magassággal, kilométerenként hat Celsius-fokkal csökken. A vízcseppek fagyását, és ezzel a jégszemek kialakulását a levegőben lévő nagyon kicsiny, szilárd halmazállapotú részecskék segítik elő. A –15 Celsius-fokos hőmérsékleti szint fölé emelkedve jégmagvak jelennek meg a felhőzetben, majd –30 Celsius-fok körül a vízcseppek jégszemekké alakulnak át. 0 Celsius-fokon kezdődik a vízcseppek fagyása és a jégszemek kialakulása.

Nyáron a 0 Celsius-fok 3000–4000 méter magasságra tehető, míg a téli időszakban talaj közelében mérhető. A jégveszélyes zivatarfelhők a nagyobb magasságokhoz és az alacsonyabb hőmérsékleti értékekhez köthetőek egy adott zivatarcellán belül. Minél hevesebb a zivatar, annál intenzívebb a jégképződés a felhőben. Az egymással összeolvadt jég­szemek mérete néhány esetben elérheti akár a 10–12 centiméter átmérőjű nagyságot is.

A meteorológiai alapadatokat elemezve a kamara is azt az eredményt kapta, hogy a jégveszélyes napok egyértelműen a nagyobb magasságokhoz és az alacsonyabb hőmérsékleti értékekhez köthetőek egy adott zivatarcellán belül.