Megemlékeztek a szolnoki dandár névadójáról, a fiatalon elhunyt Bertalan Árpádról

Bertalan Árpád őrnagyra, posztumusz alezredesre, a magyar katonai ejtőernyőzés megteremtőjére emlékeztek születésének 125. évfordulója alkalmából a közelmúltban, a Fiumei úti temető 52-es számú katonai parcellájában. A vitéz katona újratemetésére tíz évvel ezelőtt került sor. Az idei eseményen a MH Kiss József 86. Helikopterdandár ejtőernyős kiképző részlege képviselte a szolnoki helyőrséget.

A Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége által kezdeményezett idei, jubileumi csendes főhajtáson mások mellett részt vett Bertalan Árpád unokája, Judit asszony, Lippai Péter dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja, valamint Lázár Tibor őrnagy, a szolnoki MH Kiss József 86. Helikopterdandár ejtőernyős kiképző részleg részlegvezetője.

A szolnoki különleges műveleti dandár névadója, Bertalan Árpád 1898. október 20-án született Pozsonyban, katonacsaládban, Bertalan Mór és Behner Terézia gyermekeként. Pályafutásának fontosabb fejezeteit Gáll Gábor, a Magyar Honvédség honlapján taglalta, születésének 125. évfordulója alkalmából.

Bertalan Árpád a tanulmányai befejeztével önként jelentkezett a budapesti hadapródiskolába, ahol az első világháború kitörése is érte. 1916-ban az iskola elvégzése után, mint hadapród tiszthelyettest, mindössze tizennyolc évesen az olasz frontra vezényelték. A bosznia-hercegovinai 3. tábori vadász zászlóalj egyik rohamjárőrénél, egy bosnyák nemzetiségű katonákból álló rohamcsapat élén, mint rajparancsnok kezdte meg katonai szolgálatát. Ezeknek a német mintára újonnan felállított rohamalakulatoknak a fő feladataik közé tartozott, hogy váratlan éjszakai rajtaütésekkel, erőszakos felderítéssel állandóan zavarják, nyugtalanítsák az ellenséget, foglyokat ejtsenek.

Bertalan Árpádot – az embereivel végrehajtott sikeres vállalkozásainak köszönhetően – hamarosan zászlóssá, később hadnaggyá léptették elő. Többször is kitűnt személyes bátorságával, így haditetteiért megkapta a Tiszti Arany Vitézségi Érmet, majd tíz évvel később az egykori Monarchia legrangosabb katonai kitüntetését, a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét adományozták számára.

Az első világháború után, 1919-ben hivatásos tisztként átlépett a régi hadseregből a nemzeti hadseregbe, s a győri gyalogezred kötelékében teljesített szolgálatot. 1922. augusztus 15-én avatták vitézzé, szeptemberben előléptették főhadnaggyá, 1927. november elsején pedig százados lett.

Bertalant 1935 tavaszán Magyaróvárra helyezték át, ahol május elsején átvette az árkász század parancsnokságát. 1938-ban nekilátott a honvédség egyik elit alakulatának, az ejtőernyős egységnek a megszervezéséhez, amelynek kiképző parancsnoka lett előbb Szombathelyen, majd Pápán. Az alakulat teljes egészében önkéntesekből, elsősorban fiatal sportemberekből állt. Tagjai különleges kiképzést kaptak közelharcból, mesterlövészetből és mindenféle terhelés elviseléséből. Az ő munkásságának köszönhetően alakultak ki az ejtőernyős-kiképzés alapjai is. 1939 őszén a századot Pápára helyezték, Bertalan Árpádot őrnaggyá léptették elő.

Miután a német csapatok 1941 áprilisában megindították a Jugoszlávia elleni hadműveleteket, a Magyar Királyi Honvédség 1941. április 11-én szintén átlépte a magyar-jugoszláv határt, hogy fennhatósága alá vonja Bácskát, a Muraközt és a Baranya-háromszöget. A délvidéki hadműveletek részeként, a Bertalan Árpád őrnagy vezette ejtőernyős zászlóalj első harci bevetésére indult a Veszprém-Jutaspuszta repülőtérről azzal a feladattal, hogy elfoglalja a Ferenc József-csatornán átívelő, stratégiailag fontos hidakat.

Az április 12-i felszállást követően az ejtőernyős harccsoport Savoia-Marchetti SM-75 típusú vezérgépe hirtelen meredeken emelkedni kezdett, elveszítette sebességét, 50-80 méter magasan átbillent, jobbra dőlt és lapos szögben, de működő motorokkal a talajt érintve csúszott, majd az üzemanyag lángra lobbant. A katasztrófa következtében a 42 esztendős vitéz Bertalan Árpád őrnagy, valamint tizenhét ejtőernyős, valamint négy repülő katona hősi halált halt.

Bertalan Árpádnak már életében is, de halála után főleg kultusza lett. A szolnoki dandár története 1993-ig nyúlik vissza, amikor az MH 34. Bercsényi László Felderítő Zászlóalj bázisán elsőként hoztak létre egy kettős rendeltetésű (légi szállítású és ejtőernyős lövész) századot, majd a század bázisán megalakult az MH 88. Légi-mozgékonyságú Zászlóalj. Az időközben számos változást megélt alakulat, mint MH 2. Különleges Rendeltetésű Ezred, 2016-ban vette fel vitéz Bertalan Árpád nevét. 2017-ben dandárrá alakult, majd pedig 2023. január 1-től, változatlan rendeltetéssel már MH vitéz Bertalan Árpád 1. Különleges Műveleti Dandár néven látja el feladatait. Az alakulat napja október 1., az 1938-as első kísérleti ejtőernyős keret megalakulásának ideje.

KÉP 2. (Bertalan.Árpád.2.): A Fiumei úti sírkert katonai parcellájában nyugszik Bertalan Árpád őrnagy FOTÓ: Bukovszki Nikolett

KÉP 3. (Bertalan.Árpád): Bertalan Árpád korabeli fotója a híres halálfejes ejtőernyősjelvénnyel, az elit státusz szimbólumával FOTÓ: Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége