Szükségessé vált a kárókatonák gyérítése a halak védelmében

A jelentős halfogyasztásáról hírhedt, egyébként uniós védelem alatt álló madarak riasztását, kilövését a Kiskörei Vízerőmű és a lentebbi közút közötti szakaszon végezték január 31-én és február 4-én. A műveletet a vadászati törvény előírásainak betartásával, a helyi vadásztársaság hozzájárulásával folytatták.

A madarakat ugyanis csak a Természetvédelmi Hivatal engedélyével lehet riasztani és lőni.

– A művelet előkészítését már a nyáron megkezdjük, ugyanis az engedélyek kérésénél kilencvennapos átfutási idővel kell számolnunk – mutatott rá Donkó Péter szövetségi titkár.

– Mivel a kezelésünk alatt álló vizek nemcsak a megyehatárig terjednek, hanem Heves és Bács-Kiskun megye is érintett, ezért a Pest Megyei Kormányhivatalnál kell intézni az engedélyezést. Az engedélyt meg is kaptuk, február 28-ig végezhetünk gyérítést.

E feladatot jellemzően a téli időszakban szokták intézni, mivel ilyentájt csoportosulnak jobban egy helyre e nagyétkű madarak. Amikor a halastavak, holtágak befagynak, a Tiszára kényszerülnek táplálkozni.

– Tavaly a járvány miatt elmaradt a gyérítés, de rendszerint januárban kezdjük el, a hőmérséklettől, vízállástól függően – mondta Donkó Péter.

– Most januárban viszont magas volt a vízállás, sodródtak lefelé a hordalékok, és én ilyen viszonyok között, a balesetveszély miatt nem engedem vízre a csónakokat. A Tisza-tó kiolvadt, így az ott lévő madarak nehezebben tudnak táplálékhoz jutni a tavon, így átjönnek a Tiszára, tehát már csökken a Tisza-tó kormoránterhelése. Viszont már telefonáltak be hozzánk Jászapátiról és Kisújszállásról is, hogy már az ottani halastavakon is megjelentek a madarak. Nyilvánvaló, hogy sokkal könnyebben tudnak halat fogni másfél-két méter mély vízben, mint a helyenként hat-tíz méter mélységű folyóban. De nem ott éjszakáznak, hanem visszajönnek a Tisza árterében lévő fákra. A két nap során a folyón csónakból tizenöt kárókatonát sikerült kilőni. A fognivalóért aggódó pecások azonban keveslik ezt a mennyiséget. 

A horgászoknak minden kormorán sok, de ahhoz képest, hogy a Körösökön négy-ötszázas csapatok gyűlnek össze, az erőmű alatt mindössze százötven-kétszáz madárból álló csoportot figyeltünk meg, a második alkalommal még ennél is kevesebben voltak.

– Tudni kell, hogy a Tisza ártere természetvédelmi területnek számít, így nem mehetünk oda csak úgy lődözni, ha megjelenik valahol egy csapat kormorán. Vannak olyan területek, ahol madárvédelmi okokból semmikor sem lehet kilövést végezni. Vannak olyan részek, ahol ilyenkor a sasok már elkezdik kiválasztani a fészkelőhelyüket, ott nem lőhetünk, nehogy a zaj szétzavarja őket. Az adott területen működő vadásztársasággal is egyeztetni kell, bár ezzel nem szokott gond lenni, megadják az engedélyt. De a lehetőségeink korlátozottak. Igazából nem az őshonos kormoránok jelentik a gondot – tette hozzá a szövetségi titkár –, hanem azok, melyek északról húzódnak Magyarországra a hideg elől.

Ez az a mennyiség, amivel már nem bír el a Tisza.

A gyérítés, riasztás csak természetvédelmi őr jelenlétében végezhető. A kilőtt madarakat is elviszik, hogy a gyomortartalmuk vizsgálatával nyomon követhetők legyenek a táplálkozási szokásaik.

– A mostani madarakkal kapcsolatban még nincsenek információm, de a tavalyelőtt kilőtt kormoránok gyomrában sok fél kiló körüli kecsegét találtak – idézte fel Donkó Péter. – Emellett jellemző volt még az amur és a keszeg, de védett halakat, bucót is találtak. Ezek a madarak egyébként elsősorban hengeres testű halakat fogyasztanak. 2018-ban pedig még gumihal, azaz horgászcsali is előkerült a kilőtt kormoránok gyomrából. Sőt, még kődarab is, bizonyítva, hogy bármire képesek rácsapni a sötétben, ha tápláléknak vélik.

Többrétű a madarak kártétele

Mint Donkó Péter is kifejtette, a kormoránok kártétele valójában többrétű. Egyrészt nagy mennyiségű halat képesek elfogyasztani, másrészt a rávágás során soknak sérülést okoznak. De az is probléma, hogy a téli időszakban a vermelőhelyeken összegyűlt halak anyagcseréje, életfolyamataik lelassulnak, ha pedig a kormoránok folyamatosan zaklatják őket, és nem tudnak ennek megfelelően táplálkozni, legyengülnek, akár el is pusztulnak. A legyengült példányok fogékonyak a betegségekre, és mire jön a jó idő, a szaporodásra sem állnak majd készen. Emiatt a halgazdaságok, horgászegyesületi vagy magánkézben lévő horgásztavak tulajdonosai is hangsúlyt helyeznek a riasztásra, gyérítésre.