Máig kíséri egykori birtokaik emléke Fekete Ferencet

A nevem nagyiványi Fekete Ferenc, de érthető okból az előnevemet nem használhattam, kezd történetébe interjúalanyom, miközben jókora iratköteget, régi fotókat pakol az asztalra. Beszélgetésünk során a Feketék mellett egymás után jönnek elő olyan ismert nevek, mint a Bayak, Vayak, Mensárosok, Hubayak, Klobusitzkyak, a közeli és távoli rokonság.

– A családom a délvidékről származik, Valkóról, Pozsega vármegyéből, ahol komoly birtokokkal rendelkeztek, és a török elől húzódtak a felvidékre. Emiatt nem tudjuk pontosan meghatározni, hogy mikortól kezdődik, az egyébként több vármegyében is elfogadott nemességünk.

– A családi emlékezet szerint a Teküle honfoglaló nemzetségből származunk, de a Délvidéken a török alatt minden korai írásos forrásunk megsemmisült. A Felvidéken több ágra szakadt a család, terít ki maga elé néhány családfát Ferenc. Voltak ungiak, zempléniek, abaújiak, sárosiak, ma is minden ág tartja egymással a kapcsolatot. Rendszeresen rendezünk találkozókat, melyekre először még gyerekként édesapámmal mentem el, ezt a hagyományt folytatom ma is.

– A családfák után egy zord kinézetű szakállas férfi képe kerül elénk, aminek egyik másolata a rokonság révén Vay Ádám kuruc generális vajai várában látható. A kép felirata szerint ő Ladislaus Fekete, Fülek várának a 17. században élt alkapitánya, akiről már

elég sok ismeret maradt az utódokra. Többek között Wesselényi Ferenc, akkori füleki kapitány, későbbi nádor, majd kegyvesztett összeesküvő oldalán vett részt a Murányi Vénuszról elhíresült vár ostromában. Kései rokonának közlése szerint miközben óriási

birtokokat szedett össze, komoly tényező volt a Felvidéken.

Nevét 1627-ben említik először, hat évre rá egy császári lovascsapat vezére a szendrői várban. 1666-ban Pest-Pilis- Solt vármegye alispánja, majd jászkun főkapitány volt, amivel először érkezünk el a mi vidékünkre.

– Ennek az ősünknek, Fekete Lászlónak, az Erzsébet lánya Vay Ádám kuruc generálisnak lett a felesége, s a Vayak a Feketék mellett szintén felmenőink között vannak. – A régmúlt után nagyot ugrunk, a múlt század elejére, a romosan ma is álló eszkárosi

kastélyba, ahol 1912-ben Ferenc édesapja, nagyiványi Fekete Albert született. Itt erdőbirtoka volt a családnak, s bár nincs nagyon messze magyarországi otthonuktól, Álmosdtól, ma Szlovákiához tartozik.

– Az álmosdi kúriába, ahol születtem, úgy került édesapám, hogy nagyszüleinek, ludányi Bay Sándornak és zétényi Klobusitzky Máriának itt volt nyolcszáz holdas birtoka. Ők vették édesapámat magukhoz Trianon után, mert gyermekeik meghaltak, így csak az unokákban bízhattak, s idővel nem lesz kire hagyni a birtokot.

– Ő Pallagon végzett mezőgazdasági akadémiát, ahova együtt járt Vass Alberttel. A Szkároson élő másik nagyapám meg, akinek ideát, Felsőkékeden is volt szőleje, rendszeresen átjárt a határon, közben Horthyék felvidéki szervezkedésének volt az összekötője. Apu mesélte, hogy mindig csőre töltött pisztollyal járt, hogy ha megpróbálják elkapni, lelövi a cseh rendőrt és végleg átjön a határon. Erre nem került sor, de a csehek 1945-ban letartóztatták, 48-ban, hatvannégy éves korában csak meghalni engedték haza, a szkárosi birtokot meg államosították.

A kastélyukból kitették őket, mindenük elveszett. Az álmosdi birtokot a rövid háború utáni kisgazda kormányzatnak köszönhetően akkor csak részben vették el. Veres Péter füldművelési miniszter írásba adta, hogy száz holdat meghagynak, s apu abban bízott, hogy azon még meg tud élni. A Rákosi rendszer elharapózásával egyre csökkentették a földjüket, végül a mérhetetlen terhek miatt, amiket már nem lehetett kigazdálkodni, a maradék húsz holdat „önként felajánlotta” az államnak, amit bevetve, megmunkálva kellett átadnia.

– Mi osztályidegennek számítottunk, ami a kuláknál is rosszabb kategória volt. Két osztályidegen gyerek volt a faluban, gróf Bethlen kitelepített unokája, meg én. Ötvenötben hivatalosan is úgy mentem első osztályba, mint a Magyar Népköztársaság ellensége. Mindent elvittek tőlünk, s amikor azzal fenyegettek bennünket, hogy kitelepítenek a Hortobágyra, 1952-ben felmentünk Pestre, s apu a Hídépítő Vállalatnál kőfaragók mellett lett segédmunkás. Közben 1955-ig úgy tudtuk, hogy államosították a kúriánkat, mi lakbért is fizettünk érte, Néha megjelent a téeszelnök, meg hasonló hivatalos ember, s rendezkedtek: maguk majd ide költöznek, meg oda, mert csak két szobájuk marad.

– Így teltek a Rákosi idők, míg egy tűzeset során kiderült, hogy a házunkat gyakorlatilag nem államosították, mert elírták a telekkönyvi

számot. Egy pártember apjának nádfedeles házát államosították helyette, – mosolyog még ma is Fekete Ferenc, – amit az elvtárs alig tudott visszaszerezni. – Végül az övék megmaradt, ma a húga tulajdonában van. Fekete úr azt is elmondta, hogy édesapja azzal is tetézte bűnlajstromát, hogy a háborúban tüzértisztként szolgált.

– 1944 karácsonyán visszavonuláskor bement Budapestre, meglátogatni a nagyanyját. Közben bezárult a főváros körül az ostromgyűrű, s ő ott maradt egy szál pisztollyal. Az ostromot túlélte, s utána civilben indulthazafelé, s itt kerül városunk újra a történetbe. A szolnoki állomáson majdnem elkapta az orosz járőr, sokszoknyás kofák mentették meg azzal, hogy rápakolták a holmijukat. Álmosdon kirabolva találta a házat, s az itt látható holminknak is megvan az érdekes története – mutatja Fekete Ferenc a lakásában látható antik bútorokat, emlékeket, – volt egy présházunk, amit nem szimatoltak ki az oroszok, akik lóval jártak ki, be a házban, s apu az ottani boron, pálinkán vásárolta vissza tőlük az ingóságai egy részét.

– Az 1956-os forradalomból is bajunk lett, mert őt kérték fel a munkástanács elnökének. Ott álltam mellette, amikor jöttek érte a

tüntetők, de mi előtte esténként a kertből láttuk azt, hogy az orosz tankok, járművek hatalmas fénycsóvákkal vonulnak a Székelyhíd-Nagyléta közötti úton. Apu katonaviselt emberként tudta, hogy be fognak avatkozni, ezért azt mondta: emberek, menjenek haza, mert itt nincs mit tenni! No, megkapta, hogy gyáva ember, s egy volt malomtulajdonos vállalta helyette a munkástanács elnökségét.

– Őt, bár néhány napig rendet tartott a faluban, letartóztatták és 1957 végén csak meghalni engedték haza a börtönből. – 1957 tavaszán náluk is volt házkutatás, fegyvert kerestek, s mivel semmit sem találtak, megúszták. Édesapja ellenben utána is csak betonkeverő mellett dolgozhatott, onnan ment nyugdíjba. Nagyiványi Fekete Albert volt földbirtokos 2006-ban halt meg élete kilencvenötödik évében, Ferenc édesanyja, miután utolsó éveit náluk töltötte Szolnokon, 2009-ben követte őt. Beszélgetésünk végén, amikor majd távozunk, Fekete Ferenc felesége, Zsera asszony mellett egy másik idős hölgy, a házigazda anyósa is búcsúzik tőlünk, jelenleg ő is szintén kilencven fölötti lakója a Fekete-háznak.

– Gyerekkoromban, 56 után állandóan rendőrök jártak hozzánk (rendőrségi felügyelet), hogy megfélemlítsenek bennünket, meg a falunak is üzentek vele, lássátok, mi vagyunk itt az urak.

Fekete Ferenc tanulni sem mehetett a közeli Debrecenbe, rokoni segítséggel szerezhetett Pesten geológus technikusi végzettséget, amivel nyugdíjazásáig az olajiparban dolgozott.

– A budapesti technikumi évek életem legnehezebb időszakának számítottak, Otthonról minimális támogatást tudtak adni, sem ruhám, sem önbizalmam nem volt. Az utóbbit csak huszonvalahány éves koromra nyertem vissza, addig idegenek közé sem szívesen mentem. Soha nem rejtegettem, ki vagyok, de a nyilvántartásomban is benne volt, hogy honnan jöttem. A rendszerváltás után kaptunk valami megalázó kárpótlást, amivel jobb híján be kellett érnem.

– Eszkárosért nem járt semmi, a hazai nyolcszáz hold föld, a debreceni Péterfia úti ház, cséplőgép, meg a többi elvett vagyon meg összesen 1 400 000 forintot ért, abból vettünk Álmosdon némi földet, erdőt, ami megoszlik köztem, a fiam, meg a húgaim

között. Egykori birtokunkból ellenben egy barázdást sem sikerült visszavásárolni, mert azt nem vonták bele a kárpótlásba.  Arra a kérdésre, hogy az eltelt évek során sikerült-e végül megbékélnie a számára igen zordnak bizonyult világgal, érthető módon kissé keserű választ kaptunk.

–Magammal megbékéltem, sőt emberekre sem haragszom. De a kommunista ideológiával, meg annak utódaival, soha nem tudok megbékélni. Haragszom minden totalitárius ideológiára, de meggyőződésem, hogy olyan nagy kárt, mint a kommunizmus, egyik sem tudott okozni. A kommunisták mindentől megfosztották az embereket, csak a személyi tulajdonuk maradhatott. Megfélemlítetté, kiszolgáltatottá, manipulálhatóvá tették az egész társadalmat.

Fekete Ferenc nyugdíjas geológus technikus 1948-ban született, őt még két húga követte. Nős, egy fia és egy lánya van. Fia szintén Szolnokon lakik. Lánya, akitől két unokája van, magyar díszműkovács férjével jelenleg az USA-ban, Nevada államban él.

Képek:

A kommunista ideológiával soha nem tudok megbékélni, mondja Fekete Ferenc Fotó: Mészáros János

(archicv fotók) Az eszkárosi kastély és az álmosdi kúria régi fotókon

Nagyiváni Fekete Albert díszmagyarban és segédmunkásként

Ladislaus Fekete, az egyik vagyonszerző ős korabeli festményen

A nagyiváni fekete család címere