Új lemezéről és kislányáról is mesélt szolnoki koncertje előtt az énekesnő

Szombaton Szolnokon koncertezik a bájos hangú fiatal énekesnő Boggie, vagyis Csemer Boglárka, akivel új albumáról, na meg persze kislányáról, Lenkéről is beszélgettünk.

 - A szolnoki koncert a lemezbemutató turnéd következő állomása. Mesélsz egy kicsit a lemezről? Miben más, mint az eddigiek?

 - Ez a harmadik stúdióalbumom, a második 2014-ben jelent meg, vagyis közben eltelt három év, mire úgy éreztem, hogy újra dalokat tudnék írni. Viszont ebben a három évben nagyon sok minden történt velem, az Eurovízió 2015-ben, 2016-ban lettem várandós, aztán megszületett Lenke. Vele pedig egy olyan energiabombát kaptam, hogy pikkpakk összeállt fél év alatt ez a harmadik lemez. Ez az első teljesen önálló albumom, eddig mindig dolgoztam társszerzővel, itt viszont az összes dalt én szereztem, a szövegek nagy részét is én írtam, és közösen hangszereltük a zenekarral. Illetve ami nagy változás, hogy most már a független művészek útját járom. Ez azt jelenti, hogy létrehoztam egy lemezkiadót, ezt a harmadik nagylemezt már én adtam ki, megváltam a menedzsmentemtől is, úgyhogy teljesen más körülmények között dolgozom most. Van egy munkatársam, akivel partnerként dolgozunk a produkciókon, ő segít a szervezéstől kezdve mindenben. Úgyhogy ez egy nagyon nagy lépés volt az életemben, de borzasztóan élvezem. Ez a lemez zeneileg sokkal inkább én vagyok, mint eddig bármelyik anyagom, ez a „legbogisabb” album.

 - Miért döntöttél az önállósodás mellett?

 - Úgy éreztem, hogy az itthon működő zenei rendszerben nekem kevés figyelem jut. Szerettem volna olyan rendszerben dolgozni, ami hatékonyabb és maximálisan csak velem foglalkozik, nem sok másik előadóval egyszerre. Az itthoni rendszer viszont úgy működik, hogy egy kiadóhoz, egy menedzsmenthez is öt-hat előadó tartozik legalább, így akaratlanul is kialakul az a helyzet, hogy valaki éppen kicsit kevesebb figyelmet kap. Én pedig azt szerettem volna, ha nagyobb felelősséget tudok vállalni a produkcióért. És igazából így sokkal jobban is érzem magam.

 - A sok munkát hogyan tudod összeegyeztetni az anyasággal?

 - Hát egyrészt úgy, hogy Lenke nagyon jófej, könnyű vele és jól lehet mellette dolgozni, na meg persze nagyon sok segítségem van. Az anyósom most lett nyugdíjas, és a férjemmel is szuperül megosztozunk a Lenke körüli teendőkben.

 - Hogy készülsz a koncertekre, izgulós vagy?

 - Igen, izgulok mindig, főleg a saját szervezésű koncerteknél szoktam nagyon. Szerencsére a Tisza Mozit ismerem, volt már ott két lemezbemutatóm is, szerettem ott énekelni. Ilyen szempontból van bennem egy jó érzés, megnyugtató a környezet ismerőssége. De azért egy lemezbemutató turnén sokszor megyek olyan helyekre, ahol még nem jártam, több az ismeretlen tényező, szóval nem mindenhol van ilyen jó dolgom. Egyébként természetesen sok próbával készülünk a koncertekre, és ezt a szolnokit már úgy próbálom összerakni, hogy ezt visszük majd Amerikába is. Márciusban ugyanis utazunk egy nagyon fontos amerikai zenei fesztiválra, ami óriási dolog és remélem, hogy sok jót fog hozni a produkció életébe. Ez az SXSW zenei showcase fesztivál, ahol nagyon sok kiadó, zenei management lesz ott és a világ legfontosabb zene-szakmai eseménye. Ide választották be a produkciót és igazából itt tényleg bármi megtörténhet. Szóval a szolnokit már ennek megfelelően rakom össze, hogy legyen egy kis rutinunk Amerika előtt.

Mindig énekesnőnek készültél? Vagy van civil foglalkozásod?

Mindig erre készültem és nagyon büszke vagyok arra, hogy most már csak ezzel foglalkozom.

 - A legtöbben a Parfüm című dalod és az ehhez készült látványos videó kapcsán ismernek, azzal elsöprő sikert arattál, mindenki rólad beszélt. Ugyanez igaz az eurovíziós szereplésedre is. Azóta viszont kikerültél a reflektorfényből egy kicsit, ez nem bánt?

 - Hát ez egy nagyon érdekes dolog. Sok olyan előadó van, akik csendben teszik a dolgukat, koncerteznek, dalokat írnak, önmagukban ezzel viszont nem tudnak ott lenni a címlapokon. A magyar sajtó jelentős része nagyon bulvárközpontú. Ahhoz, hogy a csapból is te folyjál, be kell vállalnod valamilyen tévés szereplést, hogy szem előtt legyél. Én viszont nem erre vágyom. Mindig azt szerettem volna, hogy dalokat írhassak, koncertezhessek. Hazudnék, ha azt mondanám, néha nem dilemmázom azon, hogy valahogyan jelen kellene maradni a televízióban, mert az nagy úr. De közben azt is látom, hogy sok olyan előadó van, aki csak a tévében szerepel, aztán mikor úgy dönt, hogy csinál egy koncertet, nem mennek el rá. Mert aki a tévét nézi, az nem feltétlenül egy koncertre járó közönség. Illetve a másik dolog, hogy én nem azzal szeretnék szem előtt lenni, hogy mondjuk Lenkének éppen kinőtt a foga, egyszerűen máshogy gondolkodom a pályámról. Persze nehéz ez, mert azzal, hogy megjelent a harmadik nagylemezem, biztos nem kerülök címlapra. Viszont bízom az emberekben, hogy akinek fontos a zene az életében, úgyis rám fog találni, belebotlik a zenémbe és jön velem koncertről koncertre.

 - Ha van egy kis szabadidőd, mivel töltöd?

 - Az az igazság, hogy akkor is dolgozom. Egy ilyen pici lány, mint Lenke sok figyelmet igényel, már jön-megy, amíg nem tudott járni, addig tök jól elmolyolt magában a játékaival, most viszont sokkal jobban igényli már a társaságomat. Mikor alszik, akkor rögtön elkezdek dolgozni. Annyi a feladat – levelezés, zenekari próba egyeztetés, szervezés – mindig van mit csinálni, de a vasárnapot nem munkával töltöm. Azt a családnak tartogatom, minden szabadidőmben velük vagyok. Ez is olyan érdekes, annyira átalakult a család fogalma az életemben Lenkével! Teljesen más úgy egy családhoz tartozni, hogy gyerek vagy benne, és más, ha te vagy az anyukája a gyereknek. Nagyon örülök neki, hogy megérkezett az életünkbe, sokat tanultam tőle és rengeteg olyan döntést hoztam meg mióta ő megszületett, amiket azelőtt nem biztos, hogy mertem volna. Erre jó példa ez a lemez, merész dolog volt egyedül, egy kisbabával, de én nagyon jól érzem így magam és ez a legfontosabb.