Kemény edzésekkel készül új szerepére a Szigligetiben Dósa Mátyás

– Mivel az előző évadban nagyon sokat dolgoztam, úgy gondoltam, hogy a nyár legyen a pihenésé, a családé és a páromé. Tartalmasan, jól telt – mesélte a szünidőről a harmincegy éves színész, aki bár több társulatban is játszik, bázisa a Szigligeti maradt.

– Volt egy olyan időszak, amikor több helyen játszottam, például Veresegyházán, emellett Veszprémben a Bob herceget, de a Magyar Zenés Színházzal is jártam az országot. Ez két évig tartott, majd visszatértem ide, ahol tizenegy éve kezdtem. Annyira megszerettem Szolnokot, az embereket, a színházat, hogy visszahúzott a szívem. Ebben az évadban már három színdarabban is kaptam feladatot.

– Az első a Dzsungel könyve Radó ­Denise rendezésében, amit most próbálunk, és november harmincadikán lesz a bemutatója. A Csoportterápia, ami visszatérő darab, emellett szerepelek az Arzén és Levendulában és az évad végén pedig a Charley nénjében – sorolta az idei szerepeket. Emellett megmaradnak a munkáim más színházaknál is, de a Szolnoki Szigligeti mindig prioritást fog élvezni.

A Dzsungel könyve főszerepére már hónapok óta készül fizikálisan, heti három-négy napon is edz, háromféle módszerrel.

– Megerőltető. Akkor kezdtem el, amikor megtudtam, megkapom a szerepet. Elkezdeni nehéz, de így, hogy van egy cél, ami a szemem előtt lebeg, sokkal egyszerűbb. Ez pedig a bemutató időpontja.

Mint mondta, nem csak fizikálisan nehéz, ­színészileg sem könnyű felépíteni ­Maugli karakterét.

– Nagyon összetett ez a szerep, hiszen a felnőtté válásról és az ezzel járó útkeresésről szól. A mondanivalóját át lehet emelni a mai világba is. Minden generáció megtalálja benne a maga problémáját, igazságát. Maugli bekerül a farkasok közzé gyerekként, Balu az ő mestere, aki megtanítja őt a dzsungel törvényeire és felkészíti az életre.

– Bár Maugli próbál beilleszkedni, mindenhonnan kilóg a sorból, hiszen ember, de még nem találkozott az emberekkel. Amikor megtörténik, az is egy fordulópont a darabban, bár sokan ismerik ezt a csodás „mesét”, nem árulok el többet. Ez a történet örök érvényű, szól a barátságról, csalódásról, bizalomról, bátorságról, szeretetről, kitartásról, gyászról. Szóval mindarról, ami az élettel jár...

A „szerepálom” kérdésére először ő is nehezen tudott válaszolni, végül elmondta, gyermekkora óta szívügye a Nyomorultak című musical, melyből szívesen eljátszaná Marius szerepét.

Kimaradtak a gyermekbarátságok

– Először templomi kórusban énekeltem, majd egy néptánccsoportban, onnan emeltek ki az Operettszínházba, majd jött Nyilas Misi ­szerepe – mesélt a kezdetekről Dósa Mátyás. – A gyermekszínészet nagyon sokat elvett, de nagyon sokat adott is nekem. A sorozat miatt a gimnáziumban már magántanuló voltam. Nagyon rossz volt úgy bejárni, hogy a többiek úgy néztek rám, hogy na, jön a „sztárgyerek”, és vele külön foglalkoznak. Nem voltak barátaim, a gimnáziumi, egyetemi évek kiestek. Viszont kárpótolt, hogy legendákkal dolgozhattam együtt, és tanulhattam tőlük. Sokkal hamarabb felnőttem mint más, ami valahol jó is, és valahol rossz is. Most jól érzem magam a bőrömben, ott tartok, ahol tartanom kell...