Bemutatták Szolnokon a Kunok hazája című filmet

A program kezdetén Galó Anita, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzati Hivatal irodavezető-helyettese köszöntötte a megjelenteket, és bemutatta a közönségnek a meghívott vendégeket. Karácsony Sándor rendezőt, Fehér Petrát, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés alelnökét, dr. Berkó Attila megyei kormánymegbízottat és Kenyeres Sándornét, a megyei népművészeti egyesület elnökét.

A vetítés előtt Fehér Petra alelnök asszony rövid bevezetőben méltatta a Kunság egyik legfontosabb megtartó erejét, a hagyománytiszteletet. „A gyökerek nélkül levő fa nem képes ellenállni a viharnak” – mondta. Ezt követően mutatták be az 52 perces alkotást, melyet Karácsony Sándor három éven át, 2015 és 2018 között forgatott dr. Fazekas Sándor országgyűlési képviselő felkérésére és támogatásával.

A műfaját tekintve ismeretterjesztő alkotás valójában sokkal látványosabbra sikerült, amint azt ebben a kategóriában megszokhattunk.

A filmben a múlt felidézésében a kunok régészeti hagyatéka mellett kun hagyományőrzők működtek közre, mai életük szereplőiként pedig pásztorok, népi iparművészek, néptáncosok és a Kunság kultúrájában felnőtt jeles művészek, alkotók tűntek fel a vásznon.

A pergő, lendületét egy pillanatra sem elvesztő, kiváló animációval színesített képsorok hátterét pedig a Karácsony Sándor által mesterien fényképezett kunsági táj adta. Láttán valószínűleg még a nézőtéren ülő, nem kunsági kötődésű látogatókban is megdőlt az Alföld egyhangúságáról elterjedt nézet.

A vetítés után Munkácsyné Danyi Zsuzsannának, a Szolnok Tv szerkesztő-riporterének közreműködésével közönségtalálkozóként folytatódott a program. Ekkor dr. Örsi Julianna és Pálóczi Horváth András, a film szakértői válaszoltak a kunok történetével, életével kapcsolatos kérdésekre.

A számos kunsági feltárást vezető régész elmondta a hallgatóságnak, hogy bár ő nem kun származású, eddigi pályája során folyamatosan e táj földjének mélyét vallatta. Ezen az úton még az egyetemen indította el mestere, László Gyula. Bár évtizedek óta tart a Kunság régészeti feltárása, a munkának még messze nincs vége.

Ugyan az ötven évvel korábbi ismereteinknél ma már jóval többet tudunk a IV. Béla király által a tatárjárás után, 1239-ben letelepített pusztai harcosokból álló népről, még sok nyitott kérdés vár velük kapcsolatban tisztázásra.

Például leletek hiányában szinte egyáltalán nem ismerjük az itteni életükben meghatározó első száz év településtörténetét. Azt, hogy miképpen tértek át a Kárpát-medencében a nomadizálásról új, letelepedett életmódjukra. Örsi Julianna, aki maga is kun származású, néprajzosként a 18. századtól követi figyelemmel a kun történetet, mert ott kezdődik a néprajz ille­tékessége.

Elmondása szerint ez a nép a más, szintén a magyarságba tagozódott történelmi népcsoportoknál jóval nagyobb mértékben őrizte meg azonosságtudatát. Ennek pillérei a közösséghez tartozás, a szabadság, hit, és a hagyomány voltak, de nem elhanyagolható részének számított a máig nagy öntudatot adó önmegváltás, a redemptio.

Rajtuk, és a velük összefonódó sorsú jászokon kívül nem volt más történelmi népcsoport a magyar történelemben, amelyik a saját erejéből tudta volna visszaszerezni és évszázadokon át megőrizni elvett kiváltságait.

A beszélgetés során azt is hangsúlyozták, hogy a kunokkal nem idegen, hanem a magyarsággal rokon kultúrájú nép érkezett a Kárpát-medencébe, s ez is adta sikeres betagozódásuk sajátos vonását. Érkezésük sok mindent felélesztett a magyarság már elfeledett ősi kulturális örökségéből is. A filmet a karcagi és a szolnoki bemutatók után a jövőben a megye más váro­saiban is megtekintheti a közönség.