Rég elfeledett kúriák nyomában Nagykörűben – I. rész

A Rákócziak kárpátaljai erőssége például úgy kerül a történetbe, hogy az egyik körűi család, az oláh, mai szóval román eredetű Petrovayak a Munkácsot hatszáz évvel ezelőtt birtokló Vaszil és Tódor podóliai fejedelmektől kapták egyik birtokadományukat.

De egykori birtokosai közt sorolhatnánk a szolnoki vár kapitányának, báró Nyáry Lőrincnek a családját, Az egri csillagokból ismert enyingi Törököket, a báró Orczyakat, a gróf Hallereket, Baldácsyakat, és még számos famíliát is.

Ehhez képest mára összesen egyetlen kúria és két másiknak a közelmúltból maradt emléke őrzi a nemesi világ hírét.

A ma is álló, útközben szemügyre vett Schwarz–Leichtner–Lázár–Petrovay-kúria talán a legszerényebb lehetett közülük, s tulajdonosai közül is főleg a Petrovayak neve maradt meg az emlékezetben.

A szabadon álló dísztelen háznak ma csupán fából készült, két pilléren nyugvó háromszög oromzatú középrésze mutatja egykori rangját. Virág Zsolt kastélylexikonja belsejét gerendamennyezetű szobákból álló kéttraktusos, középfolyosós elrendezésűnek írja le. Mivel most mi a másik két, ma már nem látható nevezetesebb épület és gazdáik emlékeire vagyunk kíváncsiak, így nem győződünk meg a közlés valóságáról.

Az első ismert tulajdonosáról, a Schwarz családról elnevezett kúriáról már azt sem tudni, hogy ki emeltette a 19. század első felében. Utolsó neves gazdái, a Petrovayak csak a huszadik században vásárolták meg. Addig a Szapáry grófok bérlőiből földbirtokossá emelkedett Schwarz családé, majd Leichtner Gusztáv csendbiztosé lett, végül Lázár főjegyző lakott benne.

Utunkat most megállás nélkül folytatjuk Sziráki Sándor tanár úrhoz, aki helytörténészként bőséges anyaggal vár bennünket.

Asztalán saját, Nagykörűről írt kötete mellett fényképdobozok, géppel teleírt oldalak és néhány térkép fogad bennünket, amikor leülünk beszélgetni.

– A Baldácsy-kúria, mint épület, már nem létezik, lebontották – kezdi házigazdánk a beszélgetést.

– A Tisza-gát közelében állt, de nincs írásos anyagom, sőt személyes emlékem sem róla. Csak 1966 óta élek itt, akkor fogott meg úgy a helyi környezet, hogy elkezdtem az itteni történések után kutatni. Amiből ez a könyv lett – mutat az előttünk fekvő kötetre.

– Amikor ideköltöztem, már egy másik ház állt a Baldácsyaké helyén, ami ma is lakásul szolgál. Pusztán személyes beszélgetésekből tudok róla, továbbá ez a kép őrzi a múltat – emel fel egy fényképet az asztalról.

A fotóról egy, a múlt század negyvenes éveinek divatja szerint öltözött házaspár és egy tízéves forma gyerek tekint ránk. Mögöttük házrészlet, egy ablak, illetve feltehetően a tornác széle látható.

– Ő Antal Károly doktor a családjával, s a kép a kúria udvarán készült. Az 1899-ben Jászladányban született Antal doktor elismert orvos, köztiszteletben álló ember volt Nagykörűben. Ő vette meg a kúriát a háború előtt.

– Tőle államosították 1948-ban, majd egy idő után visszakapta, de már nem sokáig élhetett benne. 1948-ban egyik szolnoki útjáról nem tért vissza, mivel negyvenkilenc évesen összeesett az utcán és meghalt. Egy ismerőstől hallottam, hogy a háború után egy helyiségben postahivatal is volt a kúriában, de a kinézetéről ő sem mondott semmit.

Az elmondottakat a kastélylexikon is megerősíti. Adatai szerint a Tisza szabályozása után a Baldácsy házaspár birtokigazgatási központként és gazdatiszti lakásként építette a kúriát, a 19. század második felében, de a ház kinézetéről, feltehetően adatok hiányában ez a munka sem ír semmit. Történetéhez annyit fűz hozzá, hogy 1948–49-ben az eredeti kúriát lebontották, és alapjain 1950-ben emeltek egy ma is meglévő új házat, ami fele az egykori alapterületnek.

A végvezekényi báró Baldácsy családról már többet sikerül megtudnunk, mivel a magyar nemesi családokat felsoroló könyvekben találkozni lehet velük, és a tanár úr is kitér rájuk helytörténeti munkájában. Ő a régi családtörténeti munkáktól némileg eltérően, Jókai vagy Mikszáth tollára kívánkozó fordulattal mondja el a Baldácsyak nagykörűi históriáját.

– A körűi határ felét birtokló gróf Haller család egyik nőtagját egy Baldácsy vette feleségül, így jutott a család birtokhoz Nagykörűben. A szájhagyomány szerint idővel a férjnek családi problémái adódtak, s válni akart a feleségétől. Ezt akkoriban a katolikus egyház nem, vagy csak bizonyos feltételek esetén engedte meg, így a báró más megoldáshoz folyamodott.

– Áttért protestánsnak, s gyermeke nem lévén, vagyonát is egy általa létrehozott egyházi alapítványra, a Baldácsy Protestáns Egyházi Alapítványra hagyta. Halálával Nagykörűben véget ért a Baldácsyak szereplése.

– Húsz éve annyit hallottam róluk, hogy a gyűjteményéből, mivel művészetpártoló ember volt, két kiállítást is rendeztek – fejezi be a messziről érkezett, mára vidékünkön nyomtalanul elenyészett főúri család históriáját Sziráki tanár úr, hogy utána belefogjunk Nagykörű legismertebb birtokosainak, a Petrovayaknak a történetébe, de ez a következő fejezet része lesz.

Egy olasz eredetű katonacsalád az Alföldön

A feltehetően olasz, ezen belül korzikai eredetű katonafamília eredeti neve Baldacci volt, s első tagja, Antal főhadbiztos valószínűleg a napóleoni háborúkban szerzett érdemeiért 1814-ben kapott osztrák bárói rangot I. Ferenc császártól. Testvére, Baldacci József őrnagy Erdélyben telepedett le, s a családot 1830-ban sorolták be a magyar főnemesség tagjai közé.

Fia, Antal megyénkben Fegyverneken és Tiszagyendán is rendelkezett rezidenciával, s országgyűlési képviselőként is részt vett a közéletben. Az ő fiával, Antal Józseffel kihalt a család, s a vagyon egy részét egy református egyházi alapítvány örökölte, amely a kúriát eladta Milotay Elemérnek, a nagykörűi malom tulajdonosának, akitől vásárlás útján került Antal doktorhoz.

Alapítványa ellenben fennmaradt, 1935-ben még másfél ezer holdas birtokkal rendelkezett, melyet bérlők műveltek.