Kultúra

2022.03.25. 19:57

A járvány sorsalakító hatásait jelenítik meg új kötetükben a szolnoki művészek

Jenei Gyula költő és Verebes György Munkácsy-díjas festőművész egy könnyed beszélgetés keretében mutatták be nemrégiben legújabb közös munkájuk gyümölcsét, Szabadulószoba című jegyzetverseket és grafikákat tartalmazó kötetüket a Verseghy könyvtárban.

Köllő Judit

Jenei Gyula költő (jobbra) közel hetven jegyzetversét kiválóan egészítik ki Verebes György festőművész kifejező grafikái Fotó: Köllő Judit

A Szabadulószoba tartalmát tekintve a korábbi Légszomj című naplóvers folytatása. A szerzők a járványhoz köthető személyes élményeiket, hangulataikat és érzéseiket jelenítették meg a könyvlapokon. 


Amikor először kézbe vettem, melegség öntötte el a szívemet, mert azt gondoltam: egy szép kötet kerekedett ki belőle – vélekedett Jenei Gyula. Egyszerű, mégis jó kézbe fogni, a grafikák pedig kifejezőek benne. Majd ahogy lapozgattam, észrevettem, hogy a második ciklus címe „Szabadulószóbaként” jelent meg... Bizony, hosszú ó-val. Lefagytam, hogy lehettem ennyire figyelmetlen. Idővel aztán az az ötletem támadt, hogy egy fehér festőfilccel kijavítom az ékezeteket. Ezért másnap reggel elmentem a boltba, majd onnan hazaérve bekapcsoltam a rádiót, és nekiláttam. Ekkor mondták be, hogy háború tört ki, méghozzá tőlünk nem is oly’ messze. Átfutott az agyamon, hogy a járványt is egyfajta háborús helyzetként éltük meg, hiszen minden számunkra kedves tevékenységet korlátoztak, nem beszélve a szabadságunkról – magyarázta a költő. 


– Sok mindent megváltoztatott az életünkben ez a pár év, melynek hozadéka, hogy más lett a viszonyunk önmagunkkal és a környezetünkkel szemben is – vette át a szót Verebes György. 

– A Szabadulószoba mindezek lenyomata. Az elejétől a végéig bensőséges és szívmelengető versekkel találkozhatunk, melyek mindannyiunkhoz szólnak. Arról, hogy mi zajlott az emberekben, hogy miként dolgozhatjuk fel a történteket és miként kezelhetjük humorral mindezt. A versek afféle bensőséges reakciók, melyek arra késztettek, hogy olyan grafikákat készítsek, amik a felszínes apró cselekedetek mögötti mélységes érzéseket jelenítik meg. Így többszöri elolvasás után kezdett kirajzolódni egy kép, jobban mondva mozdulat. Majd napokon keresztül ontottam magamból a rajzokat, melyeket egymás mellett helyeztem el a padlón, és válogattam. A kötetben látható grafikáim időnként esetlen, néha pedig rendezett hálóösszetételek, melyek az ember idegrendszerére való ráközelítést modellezik. A kirajzolódó alakok az embernek a test szöveteit és az idegrendszeri történéseit imitálják, amiket legfőképp tussal és tollal készítettem – részletezte a festőművész. 
A beszélgetés során Jenei Gyula azt is elmesélte, milyen érzések kavarogtak benne a verseskötet megírása közben. – Jómagam jegyzetverseknek nevezem a kötetben fellelhető közel hetven művet – fejtette ki. 

– A könyv története igen egyszerű. Egyik legjobb barátommal épp a járvány miatti szorongásainkról beszélgettünk telefonon, miközben késztetést éreztem, hogy az ezzel kapcsolatos érzéseimet dokumentáljam. Ezután némileg szomorúan vettem tudomásul, hogy akárkivel beszélgettem, minden témánk a járvánnyal kezdődött és végződött. Olyan érzés volt, mintha bezártak volna egy szobába, ahonnan nincs menekvés. Megváltoztak általa az emberi kapcsolataink, és máig kérdéses, hogy mikor lesz teljesen vége. A jegyzetverseket tartalmazó kötet az ehhez hasonló gondolatcseppeket kívánja bemutatni, melyek talán mindnyájunk számára ismerősek lehetnek – emelte ki Jenei Gyula. 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!