Egykor városszerte témát adott a legendás szolnoki italmérés

Valamikor az 1970-es évek végén történt, amikor tisztelt kollégámtól megvettem egy félversenykerékpárt. Úriemberekhez illő módon még áldomást is ittunk a sikeres adásvételre. Na, de hol döntsük le azt a néhány pohár nedűt? Ez volt a kérdés! Nagyra becsült barátom azonnal tudta a helyet, ami mellesleg közel is volt hozzá.

Gyerünk a Nyezegába!

Akkor hallottam először ezt a szót.

Csodálkozásom csak nőtt, ugyanis a vendéglátóhely bejárata fölé a „Virág eszpresszó” tábla volt felerősítve.

Belépve a félhomályos helyiségbe, kollégámra azonnal ráköszöntek vagy tízen, mint régi ismerősre. Arra még emlékszem, ott hallottam először a következő mondatot:

Ne bámulj már, mert összekócolom a fogsorod!

A „Nyezega” azóta eltűnt, elbontották. Valójában nem is vendéglátóhelynek épült. Létrehozásának pontos idejét homály fedi.

Annyi bizonyos, hogy 1930-ban, amikor tulajdonosa – Molnár János – egy kis raktárat épített a Szántó u. 17. számú házhoz, már állt az épület. Akkori funkcióját jelzi a terv, ugyanis a sarki bejáraton keresztül még egy fűszerüzletbe léphettek be a vásárlók.

Három évvel később a tulajdonos bővítette a vállalkozást, a város felőli részen megtoldotta a házat egy pékséggel. Valószínűleg nem ment jól az üzlet, mert a második világháború után Molnár vendéglátóhelyet nyitott az épületben.

Szolnok ismert helytörténeti kutatója mesélte el nekem, hogy Molnár ragadványneve volt a „Nyezega”. Hogy honnan eredt ez a becenév, azt már ő sem tudta.

A kocsmát az 1940-es évek végén államosították, ezután kapta a hangzatos „Virág presszó” elnevezést.

Mindenesetre híre az volt a városban! Gyakran lehetett látni lovas kocsikat az épület előtt. A pacik kint várakoztak, míg gazdáik bent múlatták az időt. De a rendőrségi jelentésekben is gyakran előkerült a presszó neve! Előfordult, hogy valakinek börtönbe kellett vonulnia. Bánatában a „Nyezegában” itta le magát, ahol belekötött egy másik „vendégbe”, aminek újabb rendőrségi ügy és még nagyobb büntetés lett a vége. De megfordultak itt vasutasok is, lévén a műintézmény nem esett messze a vasúttól.

A rendszerváltás idején egyre barátságosabb hely lett. Visszakapta közismert nevét is, mert már a „Nyezega” táblát olvashatták az arra vetődők. Berendezési tárgyai is szépültek és gyarapodtak, volt már itt biliárdasztal is és ízléses falburkolat.

De a híre megmaradt! Az újság is írt róla: a záráskor a kocsmáros megszámolta a napi bevételt és előkészítette szállításhoz, azonban eközben megsürgette a természet. Mire visszatért az ivóba, híre-hamva sem volt a pénznek. Azután végleg leáldozott az italmérés csillaga. Tulajdonosa megvált tőle, majd lebontották a külváros egykori híres-hírhedt vendéglátóhelyét, amely fűszerüzletnek készült.