Évezredes leleteket is bemutat az új szolnoki régészeti tárlat

Az „Élők háza – holtak hazája. Tízezer év települései és temetkezései a Tisza mentén” címet viselő mustra ritka tárgyakon keresztül igyekszik bemutatni a vármegyében előforduló összes régészeti korszakot az őskőkortól egészen a török korig.

– Ahhoz, hogy ez a hagyományos módszer ne váljon unalmassá, apró ötletekkel, rajzos rekonstrukciókkal, fotómontázsfallal (ásatási életképek) „dobjuk fel” a látogató kalandozását az időben – avatta be lapunkat a kiállítás kulisszáiba a múzeum sajtóreferense. Ádám Adrienn hozzátette, a múzeumpedagógiai foglalkoztató sarok az ifjabb korosztály számára nyújt szórakozást. Aki pedig mélyebben érdeklődik a régészet iránt, az elmerülhet a felkínált informatikai anyagban, mely az információs pultokon érhető el.

Mint megtudtuk, a kiállítás két termében részletes képet kaphatunk Jász-Nagykun-Szolnok vármegye régészeti kutatásának eredményeiről, korról-korra vezetve a látogatót az elmúlt 10 ezer évet reprezentáló leletek között. Az itteni gazdag leletanyagban számos, nemzetközi hírnévnek is örvendő ikonikus tárgy látható, de az elmúlt időszakban feltárt leletekből is megcsodálhat néhányat a nagyközönség.

A gyűjtemény része például a Szolnok-Beke Pál halmán, a honfoglalás kori temetőben feltárt palmetta díszes hajfonatkorong-pár, és a szandai gepida temető ritkaságnak számító aranyozott ezüst sasfejjel díszített ezüst csatja. Az ide látogatók mindezek mellett egy bronzkori lakóház rekonstrukciójával is megismerkedhetnek, melynek lelőhelye Tiszaug-Kéménytető.