Két másod- és egy harmadosztályú hölgycsapattal versenyez a Fanatic

– A Szolnok Fanatic SE néhány éve üstökösként robbant be a megyei labdarúgás életébe, azóta a női csapatai révén már országos ismertségre is szert tett.

– Évek munkája kellett ugyan hozzá, de idéntől már NB II.-es női felnőttcsapattal is büszkélkedhet a klub. Ráadásul mindjárt kettővel, hiszen futsalban szintén az NB II.-ben vagyunk érdekeltek.

– Az pedig, hogy emellett második számú felnőttcsapatot is tudunk versenyeztetni a harmadosztálynak megfelelő BLSZ-ben, kis túlzással csodaszámba megy. És akkor még nem is említettem az utánpótlásunkat, ahol az U14-es leánycsapatunk az országos bajnokságban szerepel.

– Minden feltétel adott a jó szerepléshez?

– Közel negyven igazolt játékosunk van. Nyártól szakképzett kapusedző és asszisztens-edző segíti a munkámat Galsi Zoltán személyében, akinek játékfilozófiája és fanatizmusa közel áll az enyémhez, így eredményes munkát tudunk végezni.

– A tárgyi feltételek biztosítottak, ugyanakkor a Vegyiművek Sporttelep nem mindenben felel meg az NB-s elvárásoknak, de legalább a pálya minősége kifogástalan, és az infrastruktúra terén is nagyot léptünk előre.

– Ezúton is köszönet „testvéregyesületünknek”, a Lurkónak, hogy edzésidőpontban, pályahasználatban toleráns velünk szemben, és ha szükséges, igazodik hozzánk.

– Újoncként vágtak neki az NB II.-nek, ezek fényében hogyan tekint vissza csapata őszi teljesítményére?

– Ott kezdeném, hogy a nyáron hat új lány érkezett hozzánk, így a keretünk jócskán húsz fő fölé duzzadt, ami indokolttá tette, hogy indítsunk a BLSZ-ben egy tartalékcsapatot – amely nem mellesleg vezeti a bajnokságot, jobb gólkülönbségének hála.

– Ezáltal játéklehetőséget tudtunk biztosítani mindenkinek, hiszen a harmadosztályú versenykiírás lehetővé teszi öt fő visszajátszatását. Meghatározó tényező volt továbbá, hogy a felnőttpontvadászatban csak a tizenötödik életévüket betöltött játékosok léphetnek pályára.

– Mivel mindkét kapusunk fiatalabb volt ennél, így az őszi idény első felét kapus nélkül voltunk kénytelenek lejátszani. Ez meg is látszott a gólzáporos eredményeinken...

– Emellett nehezítette a dolgunkat, hogy a csapat elveszítette karmesterét, Urbán Viktóriát, aki egy iskolai sportnapon súlyos bokasérülést szenvedett, ezért majdnem a teljes szezont ki kellett hagynia.

– Mindezen negatívumok ellenére kezdett összeállni a társaság, s a bajnokság második felében már-már szárnyalt. Olyannyira, hogyha az utolsó mérkőzésünket megnyerjük, akkor a dobogón telelhettünk volna. Sajnos elbuktuk, így egész a hetedik helyig csúsztunk vissza.

– Mikor kezdik meg a felkészülést a tavaszi folytatásra?

– Nálunk ismeretlen fogalom a „téli felkészülés”, mivel nem szoktuk abbahagyni az edzéseket az őszi szezon végeztével, sőt, a játékosaink zöme futsalozik ez idő tájt, hogy kellőképpen formában tartsa magát.

– Az NB II.-es felnőttbajnokság mellett U17-ben és U13-ban is indítottunk csapatot. Az U17-es lányaink Csongrád, míg az U13-asok Heves megyében versenyeznek. Emellett rangos teremtornákon veszünk részt.

– Mondhatni tehát, hogy egy pillanatra sincs megállás! A karácsonyi ünnepek alatt volt ugyan egy rövid pihenőjük a lányoknak, de január 2-a óta ismét rendszeresen edzenek.

– Van-e tervben új játékos szerződtetése?

– A legnagyobb „igazolásunk” az lenne, ha egyben tudnánk tartani a keretet. Tudjuk, hogy csapatunk jó szereplése nem maradt észrevétlen más klubok számára sem.

– Folyamatosan keresik és csalogatják lányainkat. Ha mindenki marad – s, ez rövidesen elválik –, akkor egy-két hiányposzton kellene csak erősítenünk. De én elsősorban nem az új igazolásokban hiszek, hanem a rendelkezésemre álló játékosok megfelelő felkészítésében.

– A női labdarúgás elképesztő mértékben fejlődik világszerte. Ön miben látja a fejlődés lehetőségét hazánkban?

– A válaszom pofon egyszerű: a tömegesítésben! Minél több kislány kezd el futballozni, annál nagyobb lesz a merítési lehetőség, annál több tehetség kerül felszínre.

– A több tehetség jobb magyar válogatottat ad majd, a jobb magyar válogatott pedig több kislányt vonz a pályákra. Mi, magyarok ennek a folyamatnak még nagyon az elején járunk. De elindult valami, és ezt nagyon díjazom!