Hiába futott jó szezont, Szappanos Péternek hiányérzete van

– Történelmi évadot tudhat maga mögött a kövesdi csapat: Magyar Kupa-döntő és bajnoki negyedik hely, és ebből ön is alaposan kivette a részét. Hogyan értékelné az idényt?

– Ha az eredményt nézzük, akkor valóban történelmi, de ha a szezon alakulását, akkor mindenképp lehet hiányérzetünk. Harminc fordulón keresztül a dobogón álltunk, ám lehet úgy fogalmazni, hogy a végén semmit sem sikerült nyernünk. Szép dolog a kupadöntő, és az is nagy teljesítmény, hogy két fronton is így tudtunk szerepelni, de akkor értünk volna révbe, ha a kupagyőzelemből vagy a bajnoki bronzéremből az egyiket megszerezzük.

– Mintha az elveszített kupa­finálé után megtorpantak volna. Miként látja?

– Ezt többen is mondták, de mi belülről ezt nem éreztük. Ugyebár a kényszerszünet után visszatértünk a pályára, és egyből sikerült kiverni a Vidit a kupából. Jól játszottunk, eredményesek voltunk, és azt gondoltam, hogy fenn tudjuk tartani a szünet előtti formánkat. Aztán a döntő előtt kikaptunk a Diósgyőrtől 1–0-ra, ami nem volt jó ráhangolódás a fináléra, habár az egy ki-ki meccs volt, két szerencsés góllal nyert a Honvéd. Úgy érzem, fordítva is történhetett volna, mert az elején vagy épp 1–1-nél nekünk is megvoltak a lehetőségeink. Szóval kikaptunk úgy, hogy nem fociztak le minket, balszerencsés gólokat is kaptunk, és ez biztosan visszavetette a csapatot.

– Azért ezt kiváltó oknak nem nevezném, hogy ezért nem futott utána a szekér, de kétségtelen, nem mentek be a helyzetek, és valahogy mindig kaptunk egy gólt. Aztán így is csoda volt, hogy ilyen sokáig ott tudtunk maradni a harmadik helyen, hiszen az újraindulás utáni nyolc meccsből egyet nyertünk meg. Tehát az a baj, hogy nincs kézzel fogható eredmény, egy érem vagy az Európa-liga-szereplés. Nagyon rossz volt a vírus miatti bizonytalanság, ilyen még soha nem történt, és sajnos ebből mi rosszul jöttünk ki, de azt gondolom, a következő szezonban az egész csapat rutinosabb lesz.

– Sokáig a másodosztályban szerepelt, majd 2018-ban debütált az élvonalban, viszont mintha ebben az idényben robbant volna be igazán. Ön is így érzi?

– Az lehet az oka annak, hogy sokan így látják, mivel mi egy kiscsapat vagyunk, nem beszéltek annyit rólunk, mint egy nagy múltú klubról, és így nem alakult ki akkora figyelem a média részéről felénk. Úgy vélem, tavaly is jól teljesítettem, például az InStat-in­dex (az MLSZ által is alkalmazott elemzőrendszer – a szerk.) alapján második lettem Di­busz Dénes mögött, csak épp a szezonunk nem volt ilyen látványos és eredményes. Tehát azért érkezhet az a visszajelzés felém, hogy berobbantam és kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtottam, mert ez az eredményeken is jobban meglátszott, ugye az egész idényben ott voltunk a tabella elején.

– A saját teljesítményével mennyire elégedett? A harmadik legkevesebb gólt kapta a bajnokságban, és a Nemzeti Sport osztályzatai alapján is a harmadik helyen végzett.

– Ha a számokat nézzük, hogy a harmadik legkevesebb gólt kaptam, akkor az a csapat érdeme is. Ha egy gárda jól játszik, a védekezése rendben van, akkor kevés gólt kap, és ebben nyilván nem csak a kapusnak van nagy szerepe. Nézzük meg Jan Oblakot, az At­lé­ti­co Madrid kapusát, aki évről évre az egyik legkevesebb gólt kapja a topligákban. Ehhez kell egy olyan csapat, illetve egy olyan felfogás, amit Die­go Simeone megkövetel a játékosoktól. Szinte mindig 1–0-ra nyerik a meccseiket, és ehhez Oblak is hozzátesz egy-két nagyon fontos védést, de kellenek hozzá a társak is. Az osztályzatokról annyit, hogy az mindig egy szubjektív értékelés. Persze egy jóleső visszaigazolás, ha az újságírók úgy látják, remek teljesítményt nyújtottam, de messzemenő következtetéseket nem szabad levonni belőle.

– Elég nagy most a jövés-menés Mezőkövesden. Marad?

– Még egyéves szerződésem van, illetve nem kaptam semmilyen ajánlatot, úgyhogy nem is gondolkoztam azon, hogy elmennék. Nagyon jól érzem itt magamat, én vagyok a második számú csapatkapitány, a bajnokságban és a kupában is szinte mindig én álltam a kapuban, a csapat is jó, tehát nem szeretnék távozni.

– Nemrég ért véget az előző idény, de mindjárt kezdődik a következő. Tudott pihenni azért?

– Szerencsére kaptunk egy normál, háromhetes szünetet, amire szükség is volt. Mind szellemileg, mind fizikailag kimerítő volt a szezon, amiben egyébként nekünk volt az egyik legtöbb meccsünk. Tényleg folyamatosan szerda–szombat ritmusban játszottunk a szünet után, és ez az európai topcsapatoknak sem ennyire megszokott. És mivel nem jöttek az eredmények, nehezebb volt kilábalni a gödörből, hogy mindig háromnaponta újabb összecsapások vártak ránk.

– És gondolom, hamarosan el is kezdik a felkészülést.

– Igen, hétfőn már indul az alapozás. Bár már ezen a héten is egyéni programot kellett végezni otthon, meg kell lennie a futómennyiségnek, hogy az ember ne úgy essen be az első edzésre, hogy nem mozgott semmit. Augusztus 15-én pedig már jön is a rajt.

Szappanos Péter névjegye

Született: 1990. november 14., Jászberény

Posztja: kapus

Nevelőegyesületei: Jászberényi SE (2003–05), Szent István SE (2005–2008), Ferencvárosi TC (2008–09)

Klubjai felnőttjátékosként: Dunaharaszti MTK (2009–12, 2013–14), FC Tatabánya (2012–13, kölcsönben), Zalaegerszegi TE (2014–2018), Mezőkövesd FC (2018–)

Legnagyobb sikerei: Magyar Kupa-döntős (2020), NB II.-bronz­érmes (2016), NB III.-baj­nok (2012), NB III.-ezüstérmes (2010), NB III.-bronzérmes (2011)

NB I.-es meccsei száma: 54