Bajusz is kell a csúcsformához: az olimpiát veszi célba a szolnoki evezős

– Hol a bajusz?

– Az csak versenyre van. Évközben finomítgatjuk, és a bajusz is a versenyen éli meg csúcsformáját.

– Racicében, a világbajnokságon nagyon is jó formát mutattak viselőik...

– Az mind mentálisan, mind fizikálisan nagyon nehéz verseny volt – mondta hírportálunknak  a szolnoki sportoló, aki a győri Szabó Bencével könnyűsúlyú kettesben világbajnoki ezüstérmet szerzett szeptemberben a csehországi városban. 

– Előzetesen az első két hely valamelyikére saccoltuk magunkat – folytatta –, aztán történt Bence szerencsétlen ájulása, amely miatt neki két hét kimaradt, és a döntő előtt egy héttel ültünk újra össze. Közvetlenül a futam előtt az érmet tűztük ki célul, de igazából nem tudtuk, mire számíthatunk. Azért is kezdtünk lassabban a döntőben, mert féltünk attól, hogy féltávig jutunk, és ott végünk lesz.

 Az utolsó pár száz méterük félelmetes volt. Még háromnegyed távnál is negyedikek voltak. Honnan jött ez a hajrá?

– Kívülről, miután visszanéztük a futamot, úgy tűnt, nagyon le voltunk maradva. Utólag nekünk is kicsit soknak tűnt. De belülről magabiztosnak éreztük, még így is. A finisnek úgy kezdtünk neki háromszáz méterrel a vége előtt, hogy az érem már biztos hogy megvan. Én legalábbis elkönyveltem magamban. Az utolsó nyolcvan méteren kipillantottam, és láttam, hogy a csehek megtorpantak. Szerencse, hogy ezt észrevettük, mert az még adott annyi erőt, hogy az utolsó nyolc-tíz csapással a világ minden erejét megmozgassuk, így bejöttünk másodiknak. Számunkra így ez nem egy elveszített arany, hanem egy megnyert ezüst. De mi egyébként is így szoktunk versenyezni. Evezésben amúgy jobb vezetni, mert akkor látjuk az ellenfél hátát. 

– Ha Szabó Bencét nem éri pech, alakulhatott volna másképp a vb-döntő?

– Azt gondolom, hogy igen. Tavaly versenyeztünk a Racicében győztes olaszokkal, és akkor be tudtuk őket finiselni. Akkor is ők nyertek, de csak tizennégy századmásodperccel, ami jóformán semmi. Ha top-formában mehettünk volna ki, akkor ez egy igazi ki-ki csata lett volna. Lehet, hogy ugyanúgy ők nyernek, de kiélezett lett volna az elejétől a végéig.

– Idén a vb-ezüst mellett megvédték az Eb-címüket is. Hová helyezi ezt az évet pályafutásában?

– Az eddigi legsikeresebb évem a 2019-es volt, amikor U23-as vb-bronzérmesek voltunk és U23-as Eb-t nyertünk. Azt gondolom, ez vetekszik azzal az évvel, és már-már túl is szárnyalja. Szerintem az U23-as vb-harmadik hely volt eddig az, amit Bencével mindketten a legértékesebbnek tartunk. Én most már a felnőtt vb-ezüstre vagyok a legbüszkébb. Ezek azért is fontosak nekem, mert a városnak és a klubnak eredményt tudtam hozni. Versenyeztek már itt előttem világbajnokok, Európa-bajnokok, megtiszteltetés, hogy az ő örökségüket továbbvihetem.

– Nincs messze a 2024-es párizsi olimpia. Gondolnak már az ötkarikás versenyre?

– Már az idei évünk is ennek fényében telt. A mi számunk nem olimpiai szám, viszont ennek a hajóegységnek a párevezős változata már az. Ebben kezdtük a szezont. Év elején én voltam beteg, így akkor nem mi nyertük a válogatót, gyakorlatilag emiatt „kényszerültünk vissza” könnyűsúlyú kettesbe, amit mindketten a legjobban szeretünk, és jól is megy. Utólag nem sajnáljuk, mert remek eredmények sültek ki belőle, és idén amúgy sem volt kvalifikációs szezon. Jövőre viszont az lesz. 

– Van olyan opció is, hogy könnyűsúlyú kettesben versenyzünk 2023-ban, és megpróbáljuk megszerezni azt a vb-címet, amit idén nem tudtunk. Az olimpia évében ugyanis van még két pótkvalifikációs verseny, amelyek úgymond könnyebbek, mint a világbajnokság. Egy biztos: az a célunk, hogy a következő két évben világbajnokok legyünk, és kijussunk az olimpiára.

– Eljátszva a gondolattal, hogy kijutottak Párizsba: ott milyen eredmény jöhet szóba?

– Magyar evezős legutóbb a 2004-es athéni olimpián szerzett pontot, ehhez épp a szolnoki Simon Béla–Juhász Adrián páros járt közel, akik 2016-ban, Rióban kilencedikek lettek. Ha kijutnánk, minimálisan a nyolcadik hellyel lennék elégedett. Ám egy olimpián az esélytelennek is van esélye, bármi megtörténhet...