Bordás József a férfiak után a női válogatottat is szeretné látni az olimpián

A Kenderesen élő 60 esztendős Bordás József, korábbi játékos, edző és testnevelő tanár elsőként az olimpiai szereplést kiharcoló csapat mentális erejét emelte ki.

– Jó volt látni, ahogy a játékosok bíztak egymásban, mindenki tette a dolgát, számíthattak egymásra – kezdte Bordás József. – A norvégoktól elszenvedett vereség után úgy ment ki a csapat a pályára, hogy nincs más alternatíva, csak a győzelem, ami a televízió képernyőjén keresztül is átjött. Hamar felvették a meccs ritmusát, és megvolt a két-három gólos vezetés. Ami viszont várható volt, a portugálok is meccsben maradtak, sőt fordítottak is a vendégek, a második félidőben már ők jártak előttünk három góllal.

– Ön szerint minek volt köszönhető, hogy hátrányban sem esett össze csapatunk?

– Óriási pozitívum, hogy egyben maradt a csapatunk, védekezésben még többet segítettek egymásnak, támadásban pedig előjöttek az egyéni kvalitások. A 21 éves Imre Bence sorra lőtte a gólokat a jobbszélről, sőt a heteseket is bevállalta. Szita Zoltán, aki szerintem méltatlanul kevés lehetőséget kap klubcsapatában, Szegeden, fontos találatokat szerzett. Bánhidi Bence és Ancsin Gábor sérülten is visszatértek a pályára. Védekező specialistánk, Sipos Adrián kizárása után még jobban összezárt a falunk. Lékai Máté pedig a hajrában mutatta meg, hogy klasszis játékos, jó helyen volt nála a karmesteri pálca. Végül, de nem utolsó sorban kapusunk, Bartucz László szintén kiválóan teljesített, utolsó védése pedig a földöntúli bravúrok közé sorolható.

– Hogyan látja Chema Rodríguez szövetségi kapitány munkáját?

– Azt eddig is tudtuk, hogy kiváló szakember, az Európa-bajnokságon is bizonyította, hogy érti a dolgát. Most is jól kontrollálta a játékot, rendre időben nyúlt bele a meccsekbe. Magáénak érzi a csapatot, a fiúk pedig maximálisan megbíznak benne. Nem véletlen, hogy a magyar szövetség vezetői még a torna előtt négy évvel meghosszabbították a szerződését.

– Miben kell javulni a folytatásban?

– Reméljük, hogy ez a kiváló csapatszellem megmarad a továbbiakban is. Egy biztos, stabilabb játék kell majd Párizsban, mert ott a tizenkét csapatból legalább tíz nagyon erős lesz. A norvégok elleni meccsen láthattuk, hogy a technikai hibák, labdaeladások nem férnek bele, ezek számát csökkenteni kell majd a tornán. A játékon pedig mindig van mit csiszolni.

– Ha mindezeken javítanak a mienk, akkor mit várhatunk tőlük Párizsban?

– Két hat fős csoport lesz, amelyekből négy-négy gárda kvalifikálhatja magát a legjobb nyolc közé. Azt mondom, tovább lehet jutni és a negyeddöntőben bármi előfordulhat. Így volt ez tizenkét éve Londonban is, amikor a csoportban a negyedik helyen végzett a magyar válogatott, a negyeddöntőben pedig kétszeri hosszabbítás után sikerült győzni a másik csoportban elsőként záró Izland ellen.

– A férfiak már zsebben a párizsi repülőjegy, hölgyeink viszont még a kvalifikációs torna előtt állnak, amit Debrecenben rendeznek meg három hét múlva. Mint tudjuk a lánya, Réka is tagja válogatottunknak. Hogyan látja az esélyeket?

– Ha még nem mondtam volna, Tatabányán a fantasztikus szurkolótábor volt a mieink nyolcadik embere. Biztos vagyok benne, hogy Debrecenben is így lesz. Fel van adva a lecke, az ellenfelek közül Kamerun verhető, Svédország és Japán közül az egyiket meg kell előzniük a továbbjutásért. Bízom abban, hogy Réka velem ellentétben második olimpiáján is ott lehet, mert társaimmal egyetemben az ismert politikai okok miatt lemaradtunk az 1984-es Los-Angeles-i ötkarikás játékokról.