A Lehel HC újra felkerült a hokitérképre

 A mindent eldöntő meccsről, az idei szezonról, valamint a jövőbeli tervekről is beszélgettünk a Lehel HC vezetőedzőjével, Rusznyák Szilárddal.

– Mit érdemes tudni az Andersen Liga küzdelmeiről?

– Ez a sorozat valóban nevezhető a honi jégkorongbajnokság másodosztályának, azonban fontos különbség más sportágakhoz képest, hogy itt nincs átjátszás az osztályok között. Azaz az elsőosztályú Erste Ligából nem esnek ki csapatok az Andersen Ligába, valamint innen sem juthatnak fel a legjobbak közé. Ennek ellenére azt vettük észre, hogy folyamatosan fejlődik ez a liga is, a hosszútávú törekvés pedig az, hogy együttműködést alakítsunk ki a két sorozat között.

– Milyen célokkal vágtak neki az idei szezonnak?

– Amikor nyáron idekerültem, leültünk a vezetőséggel tárgyalni, egyetértettünk abban, hogy komoly terveket szeretnénk megvalósítani, és visszahelyezni a Lehelt a hazai hokitérképre. Mivel egyeztek az elképzeléseink, így gyorsan meg tudtunk állapodni. Az első feladat a szezon előtt a klub feltérképezése volt, szerettem volna pontos képet kapni arról, hogy hány játékossal számolhatunk a különböző korosztályokban.

– Mire számítottak az alapszakasz kezdete előtt?

– Az ellenfelek számomra ismeretlenek voltak, azonban jó néhány játékost megismertem a korábbi edzői munkám során. A csapatok tagjai között voltak idősebb, rutinosabb hokisok, de olyanok is, akik az U21-es bajnokságban döntőztek, elődöntőztek. A liga színvonala mindenképp emelkedett, azt azonban nem tudtam, hogy a mi keretünk mire lesz elég. Ezért úgy vágtunk neki az alapszakasznak, hogy próbáljuk meg az előző szezon eredményét túlszárnyalni. Ha a középmezőnyben végzünk, és így kerülünk be a rájátszásba, azzal is mindenki elégedett lett volna. Az első meccsünket azonban az érdi csapat ellen 5–1-es hátrányból fordítva nyertük meg 8–5-re, ez nagyon jó alaphangulatot adott a csapatnak.

– Az alapszakaszt végül a későbbi döntős ellenféllel azonos pontszámmal zárták a tabella élén. Ezek után mennyire tűnt nehéz feladatnak a Vasas elleni negyeddöntő?

– Bár az eredmények alapján simának tűnhetett – 8–3-ra és 6–2-re nyertünk – a Vasas nem volt egyszerű ellenfél, mert nagyon jó játékosok alkották a csapatot. Némi szerencsénk is volt, mert jól ment a  góllövés, védekezésben azonban már voltak hiányosságok, és ha az angyalföldiek jobban kihasználják a helyzeteiket, akkor sokkal szorosabb lett volna a párharc.

– Ez a védekezésbeli hiányosság mutatkozott meg az FTC elleni elődöntő első meccsén?

– Már a páros csata előtt nyilvánvaló volt, hogy a Fradi egy fanatikus csapat, nagyon nehéz dolgunk lesz ellene. Az első találkozón elszenvedett 3–2-es vereség után jött el az a pillanat, amikor tudtuk, hogy itt az ideje „rájátszásmódba” kapcsolni. A csapatunkból nem sokan játszottak ezelőtt playoffot, nem volt megfelelő a hozzáállásuk, de kellett az a pofon, hogy tudjunk váltani. Bár a folytatásban nem játszottunk szép hokit, ellenben hatásosak voltunk. A kompakt védekezésből kiindulva leginkább kontrára játszottunk, és végül két győzelmet szerezve továbbjutottunk (8–6, 7–3 – a szerk.).

– Mennyire volt hatással a csapatra a dunaújvárosi DAB-ASP kizárása?

– Úgy érzem, hogy lélektanilag túl tudtunk rajta lendülni, azonban a DAB ellen lejátszott, majd törölt meccsel, valamint az FTC elleni harmadik találkozóval, két mérkőzéssel többet játszottunk döntős ellenfelünknél, a Győrnél. Besűrűsödtek a találkozók, háromnaponta kellett jégre lépnünk, ráadásul a padunk is elfogyott a szezon végére. Ez sokat kivett a játékosokból, és a meccsek között a pihenés mellett csak egy edzést és egy videózást tudtunk tartani.

– Hogyan élte meg a kispadról a döntő első meccsét?

– Bár 8–0-ra kikaptunk, nem voltam teljesen reményvesztett, mert az első és a záró harmadban is csak egy góllal maradtunk alul. Igaz, a másodikban teljesen elfáradtunk, szétestünk. Az ellenfél játékosai között volt Erste Liga és EBEL játékosok szerepeltek, ennek megfelelően a Győr sokkal gyorsabb, pontosabb és fegyelmezetebb játékot játszott, mint mi.

Nem rettent meg a Lehel HC a rá váró feladattól

– A második mérkőzésen olyat produkáltunk, amire senki sem számított. Elvesztettük a meccset 5–4-re, de ha kicsivel jobban a pattan a korong és több szerencsénk van, akkor sikerülhetett volna a bravúr – értékelte Fradi elleni visszavágót Rusznyák.

– A parázs hangulatú, bajnoki címet eldöntő mérkőzés vége szokatlanra sikerült. Látott már ilyet hazai jégen?

– Itthon viszonylag ritkán fordul elő, hogy sípszó után összeverekednek a játékosok, az NHL-ben azonban ez gyakori, benne van ebben a játékban. Végig érezni lehetett, hogy óriási feszültség van a játékosok között. A Győrnek mi voltunk az egyetlen kihívója, ők is bizonyítani akartak, és otthon akarták lezárni a döntőt, a Nemak Jégcsarnokban akartak bajnokok lenne. Sajnálatos dolog, hogy úgy lett vége a meccsnek, hogy a csapatunk létszáma a megengedett alá csökkent. De a tanulság az, hogy a következő szezonban még nagyobb kerettel kell elkezdnünk dolgozni.

– Az ezüstéremmel a Lehel visszakerült a magyar hoki térképére. Mit lehetne tudni a folytatásról?

– Az elsődleges feladat, hogy az utánpótlást rendbe tegyük, és nagy létszámot tudjunk összehozni. Az idősebb korosztályok csapatait pedig szeretnénk megerősíteni. Tudomásom szerint mindenki maradni szeretne, de egy ilyen szereplés után természetes, hogy a játékosokat megkeresik más kluboktól. Középtávon pedig azt tartom a legfontosabbnak, hogy minél több srácot meg tudjunk tartani, és az alsóbb korosztályokból építkezzünk a jövőben.