JÓ reggelt!

Kedd, hajnali óra, családi házas övezet. A teli kukát a szokott helyre húzom, mellé az idei utolsó fűnyírás termése kerül, nagy fekete zsákban. Ha jók hozzánk a fiúk, elviszik a füvet is, ha nem, szavam se lehet. „Megbeszélni” nem tudjuk a dolgot, nyomatékképpen egy vén vasalót és egy üveg bort helyezek a fekete zsákra. Estére sehol a kukányi szemét, sehol a vasaló, eltűnt a bor is, csak a teli fekete zsák maradt! Nem láttad a desztillált vizet? – kérdi az ajtóban a feleségem –, borosüvegben volt, egy ócska vasaló mellett, a spájzban… Bocs, fiúk, minden világos, vízzel nem lehet fizetni. (eb)