2004.11.24. 07:53
Végrendelet haláltánccal
Mosolygó, kecses táncot lejtő csontvázak borítják a Godot Galéria falait Nagy Kriszta kiállításán, a Minta halálon. A megnyitón felolvasták a festőnő hivatalos végrendeletét, amelyben művei sorsáról rendelkezett.
[caption id="" align="alignleft" width="229"]
A festőművész a falon táncoló, derűs csontvázak között állt modellt a „búcsúztatóra” kapott koszorúkkal
[/caption]Népes közönség kísérte „utolsó útjára” Nagy Krisztát, aki a gazdag műpártolókkal folyatott küzdelmét nemesítette műalkotássá legújabb kiállításán. Külön kis teremben lógott nyilvánosan ismertetett végrendelete, fölötte műanyag koszorú. Mintha egy gyerek játszana a halállal. „Egy művészben eleve kell, hogy legyen valami önveszélyes” – idézte a megnyitón Hajas Tibort, a fiatalon elhunyt festőt StAuby Tamás képzőművész. Ő olvasta föl Nagy Kriszta végrendeletét is. A festő úgy döntött, hogy életében el nem adott képeit örököseinek meg kell semmisíteniük.
Nagy Kriszta három képpel vett részt a KOGART galéria Új lapot nyitunk című tavaszi kiállításán. Az alapítvány kuratóriumának elnöke, dr. Tóth Tamás szerint nem fogadta el a képeiért felajánlott 1,4 millió forintot, ehelyett 1,5 milliót kért. Nagy Kriszta viszont állítja, hogy az 1,4 milliós ajánlat soha nem hangzott el. Ő a képeket egyenként 600 ezer forintra tartotta, és csak együtt, vagyis 1,8 millió forintért volt hajlandó eladni.
A festőnő sokáig fontolgatta a kiállításon való részvételét. – Végül bizalmat szavaztam nekik, és beadtam a képeimet az Új lapot nyitunk című önámítás-kiállításra – mondja Kriszta. – A három kép alapja egy-egy szőnyeg. Éppen akkora munka volt megfesteni, mintha megszőttem volna. Persze, hogy ragaszkodtam a 600 ezer forinthoz! Alkudni joga van a vásárlónak, de nem ilyen megalázó módon. Különösen annak nem, aki egy táblával jár a fején: „Én vagyok a kortárs képzőművészet támogatója.” A félmeztelen óriásplakátom óta sokan ismernek, még többen botrányhősnőnek tartanak. Pedig csak azt akarom bebizonyítani, hogy kortárs képzőművészet igenis van! Aki él, még lehet jó!
– Nem arról volt szó, hogy nem vettek tőlünk – mondja Egri Orsolya, Kriszta menedzsere. – Hanem arról, ki hogyan válaszol a kényszerhelyzetre. Kriszta is kényszerhelyzetben volt, csakhogy az ő válasza más. Nem hajlandó áron alul eladni a képeit. Éppen azért, mert nincs pénze.
Nagy Kriszta (Tereskova)
festő, képzőművész, énekesnő1988: megalapítja a Tereskova-együttest
Tanulmányok: festőművész diploma a Képzőművészeti Egyetemen (1996)
Kiállítások: Műcsarnok, Ludwig Múzeum, MEO, Lövölde tér
Díj: Derkovits-ösztöndíj
Lemezek: Koncert Mix Best Of
A vásárló nem biztos, hogy annyit ad, amennyit az eladó kapni szeretne
A Kogart Alapítványt Kovács Gábor, Magyarország 16. leggazdagabb embere, a Bankár Holding Rt. elnök-vezérigazgatója, mint műgyűjtő hozta létre. A cégcsoporthoz tartozik a Sasad Rt., a Bakony Művek, az Agárdi Mezőgazdasági Rt., valamint a Kovács Gábor által alapított első hazai magánkórház Telkiben. A Kovács Gábor Művészeti Alapítványt 2003-ban jegyezték be 3 milliárd forintos alaptőkével.– A festő 150 ezer forint előzetes anyagköltséget kapott.
– De kiállítási lehetőséget is – mondja dr. Tóth Tamás, a kuratórium elnöke, vezérigazgató. – A katalógusunkban és a KOGART újságban szerepelt. A mű sem jöhetett volna létre az alapítvány nélkül. Felajánlottunk a három képért 1,4 millió forintot, de a művésznő nem engedett az 1,5 milliós árból.
– A művésznő a három festményért egyenként 600 ezer forintot, vagyis 1,8 milliót kért.
– Az az ár igaz, amit mondtam. Ha valaki vásárolni akar, nem biztos, hogy annyit ad, amenynyit az eladó szeretne. A művészeti termék is áru, amelynek ára van.
– Mi lesz az alapítvány tulajdonába kerülő festmények sorsa? Eladják?
– Alapítványunk nem folytat kereskedelmi tevékenységet, saját gyűjteményt építünk.
(A KOGART honlapján olvasható közlemény szerint KOGART Szalon címmel 2004. december 3-a és 23-a között kortárs képzőművészeti vásárt rendez az alapítvánnyal egy helyen üzemelő intézmény.)
