Magyar rokonszenv kísérte a romániai forradalmat

Köszöntőkkel, előadásokkal, gálaműsorral, nemzetközi tudományos értekezlettel emlékeznek meg ezekben a napokban a temesvári forradalom tizenötödik évfordulójáról.

A temesvári forradalom kezdeti, reményteljes céljaiból sok minden nem valósult meg – ez volt az alapgondolatuk azoknak az előadásoknak, amelyek a pénteken Temesváron megrendezett nemzetközi tudományos konferencián hangzottak el magyarországi politikusok részéről is. Az eseményen beszédet mondott Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára is. Emlékeztetett arra, hogy tizenöt évvel ezelőtt a forradalom szikrája Tőkés László református lelkész otthona előtt lobbant fel. Románia és Kelet-Közép-Európa történelmének e fejezete Temesvárral és a magyar lelkész nevével kezdődik – mondta az államtitkár. A Tőkés László mellett megnyilvánuló román szolidaritás, illetve a román forradalom iránti magyar rokonszenv reményt adott arra, hogy az akkor összeomló Ceausescu-diktatúra önműködően maga alá temeti a mesterségesen állított falat. Az egymás iránti bizalmatlanságra épülő falat is, amely országaink, s egyben a magyar és a román nemzet között állt – hangsúlyozta Szabó Vilmos. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke úgy fogalmazott beszédében: a forradalom óta tudomásul kellett venni számos legenda halálát. Emlékeztetett: 1989-ben a magyarok és a románok kaptak egy esélyt, mégpedig a szabadság és a nemzetek közötti megbékélés esélyét. Ezzel az eséllyel azonban nem tudtak élni – mondta Németh Zsolt.