Megszólításra érdemesek, de nem illetékesek

Itt állunk karácsony előtt nyakig a nagy nemzeti meghasonlottságban. Kellene egy kis nyugalom: hagyjanak békén a politikusok. Ám a szappanoperában mindig történnie kell „valaminek”. Az MSZP egyik vezetője most tartotta időszerűnek felvetni, hogy az országnak olyan köztársasági elnök kell, akit a társadalom többsége sajátjának érez. Szeretnék, ha a párton belüli döntés a jelölésről nagyon széles körű véleménykérésen alapulna, mert nemcsak a képviselők feladata meghatározni, hogy ki legyen az elnökünk. Az SZDSZ ügyvivője idealista. Úgy véli, egy liberális szellemiségű, de a konzervatívok által is elfogadott, a társadalom széles körű támogatását bíró személyiség töltse be a köztársasági elnöki posztot. (Hurrá!)

A Fidesznél nincs napirenden a kérdés. A MDF elnöke szerint sem időszerű, majd január–februárban, amikor nem lesz ilyen csatazaj a politikában. Egyébként pedig januárig két hét sincs már, az elnök megválasztásáig viszont hét hónap is lehet.

Egyébként az elnököt az Országgyűlés választja, és végső soron egyszerű többség is elég. Mi, választópolgárok nem vagyunk illetékesek. Ezt 15 évvel ezelőtt eldönttették velünk egy rafinált népszavazáson, és lemondásunk bekerült az Alkotmányba. Azt pedig népszavazással nem lehet megváltoztatni. Akkor pedig legyen velünk a békesség! Vagyis legalább ezzel hagyjanak most békén bennünket.