Minden nő dáma és kislány

Láng Annamari a Krétakör Színház egyik darabjában, a Feketeországban saját néven játszik. Ez persze nem jelenti azt, hogy a színésznő önmagát alakítja. Maguk választották ki a jelmezeket is, ő estélyi ruhába bújt. Ilyen lenne valójában a dáma?
– Az is bennem van – mondja nevetve. – De minden nőnemű lény egyszerre kislány és öntudatos, független nő, azt hiszem. Így van ez a legújabb darabban is, amit próbálok. Ödön von Horváth Kasimir és Karoline-ja, amelyet Wolf Twiehaus rendezett, egy szakítás története. A helyszín egy sörsátor, egy népünnepély. A fiú elveszíti munkáját, így kezdődik el a szerencsétlen beszélgetés. Sok-sok hallgatásból és suta mondatokból áll össze éppen úgy, mint az életben. Az idétlen helyzetből a lány kilép, még ott a sörsátorban más férfiakkal próbálkozik. Végül este szétválnak, pedig valójában szeretik egymást. De sértő mondatokat vágtak egymás fejéhez, és egyikőjük sem képes bocsánatot kérni. Hihetetlenül büszkék, erős tartással, ami nem engedi a kibékülést. Ahhoz ugyanis alázat is kellene. Gyönyörű darab – teszi még hozzá.