Adakozni jótékonysági vacsorával is lehet

Kevés jobbat tehet az ember egy éhezővel, mint hogy jótékonyan enni, inni ad neki. Még jobb, ha az enni-innivaló vacsora alakjában érkezik. Hiszen azzal talán egy jóllakottan kellemes álomba merülés esélyét is biztosítani lehet a nélkülözőnek. Némileg más a helyzet viszont az olyan jótékonysági vacsorával, amit maga a jótékonykodó fogyaszt el. A szándék természetesen ilyen esetben is lehet megkérdőjelezhetetlenül nemes. Ahogy azt egyik miniszterünk is tette: tehetős üzletembereket meghívni egy vacsorára, mondjuk a szökőár sújtotta térség megsegítésére. A jómódú vendégek nyilván nem vonakodnak földhöz vágni a malacperselyeiket. A villámgyorsan összegyűlt sok millió forint pedig már megy is Ázsia földönfutóvá vált szegényeinek. Valahogy így kell, ez igen! Csak hogy ott van még a vacsora. Nem számít hol, de történetesen a Gresham Palotában. Nem számít, hogy a még oly szerény Kovács László-i menü (pár virsli, szelet barna kenyér) a kínálat vagy szarvasgombával töltött homár. Nincs jelentősége, hogy tablettás bort vagy francia pezsgőt töltenek-e a poharakba. Ez a jótékony emberek vacsorája, a földönfutókká váltakért. Akiknek az így összegyűjtött javakból sokszorosan több esélyük lesz új viskóra, ennivalóra, víztisztító berendezésre, mintha csak jól megvacsoráztatták volna őket egyszer. Ennek ellenére mégse tudom elképzelni, mire lehet egy ilyen jótékonysági vacsorán koccintani.