Mellőzhetők a politikusok a magyar kultúra napján

TUDOMÁSUL VETTÜK, s meg is szoktuk. A magyar kultúra napja 1989-től része az életünknek. De nem viszonyulunk hozzá elég természetesen. Nézzük meg, hogy néznek ki a jeles napon tartott ünnepségeink. A miniszterek ekkortájt tucatszám osztják ki a kitüntetéseket. A nagyobb városokban a helybeli művészek fellépését élvezhetik az érdeklődők. Akik viszont a műsor előtt kénytelenek végighallgatni a polgármester alkalomhoz illőnek vélt szavait. Ezek a rendezvények arról szólnak, hogy a politika illetéktelenül megszállja a kultúra természetes közegeit. S ez csakis a helyzet szánalmas félreértésével magyarázható.
POLITIKUSAINKNAK számot kellene vetniük azzal, hogy a közvélemény aligha kapcsolja össze őket bármivel, ami kulturáltnak nevezhető. Legalább ezen a napon nyugodtan kivonulhatnának hát a közéletből. Senki nem hiányolná őket a műsorok környezetéből.
SZERENCSÉRE VAN PÉLDA a hatalom szerény visszahúzódására. A kulturális tárcával együttműködő Uránia moziban ma fél tizenkettőtől holnap reggel hatig ingyenes filmvetítést tartanak. Akármikor térünk is be, mindig a magyar film legkiválóbb és legnépszerűbb alkotásaihoz lehet szerencsénk. Nem politikusok üres szónoklataihoz, hanem a kultúra maradandó értékeihez.
EZ VOLNA AZ ÜNNEPLÉS, ami méltó ehhez a naphoz. Ha ilyen rendezvények lennének többségben, joggal mondhatnánk: a magyar kultúra napja a tudatos értékválasztás napja. S ennek megfelelően a lehető legszemélyesebb magánügyünk.