Jó reggelt!

Néhány perc még és indul a vonat a Déliből. A kocsiba huszonéves, sísapkás fiatalember lép be. Megáll, pénzt kezd csörgetni a kezében, aztán előadja kérését: „Diák vagyok, még hiányzik hatszáz forint ahhoz, hogy Kanizsára utazzak. Hajlandók segíteni?” Az utasok többsége nem válaszol. A számon van, hogy megnézném a diákigazolványát, egyébként is: aligha lesz idő arra, hogy indulásig jegyet vegyen. Szembeszomszédom, egy idős nő azonban a zsebébe nyúl. „Kösz, csao!” veszi el a százast a kéregető, és továbbáll. Az asszony rám hunyorít: „Hadd örüljön! Pedig tudom, hogy nem megy el Kanizsára.”