2005.03.11. 00:00
JÓ reggelt!
Két héttel ezelőtt elszökött a macskánk. Cica, merthogy ez a házi kedvenc becsületes neve, azt a fél pillanatot használta ki, amikor édesapám a megkelő pogácsákat fürkészte. Az elkényeztetett szobamacska még soha nem lépte át társasházunk ajtaját. Most simán túljutott az akadályon. A szomszéd kutyák sem lelték a nyomát.
– Azonnal új macska kell! – adta ki a parancsot apám, végső elkeseredését megelőzve. A drága cicaeledel nem lehet kukatöltelék. De a szerencse Cicával együtt elhagyott minket. Egy ismerős macska sem ellett. Tegnap hajnali ötkor mégis eljött a várt fordulat. Csönget a szomszéd, apám pizsamában, mezítláb rohan a lépcsőházban. Ott várta Cica a ház
kapujában.