2005.03.31. 00:00
Szorgos svábok csinos városa
Vörös színű agyagból döngölt földvárról kapta a nevét. A csinos kisvárosra büszkék őslakói, a szorgos svábok.
[caption id="" align="aligncenter" width="300"]
A városháza a régi idők emlékét őrzi, hiszen épülete valamikor vendégfogadóként hívta-várta az utazókat
[/caption]A város mai nevét a vörös agyagból készült, cölöpök közé vert földvárról kapta. Az erődítményt a török hódoltság idején építették. A környék már a jégkorszak végén emberlakta terület volt – tanúskodnak a régészeti emlékek. Római maradványok, sírkövek, mérföldkövek adnak róla hírt: az ókorban Pannónia jelentős útvonala haladt át e fontos őrhelyen. A város területén a középkorban több kicsiny falu élte életét. Kende, Garancs, Kürt a török dúláskor elpusztult; csak Királyszántó – más néven Kisszántó – maradt meg. A falucska lett a mostani Pilisvörösvár őse. A várháborúktól megfélemlített lakosság elmenekült a településről. Helyükre a 17. század végén szorgos sváb és bajor családok érkeztek, akik a szőlőművelésben jeleskedtek. Erre haladt el az egyik legkorábbi, Bécsbe vezető postakocsiút. Állomásának élő emléke a városháza, amely egykor vendégfogadóként várta az utazókat.
A 19. század végén, 1895-ben a vasutat is átadták. Pályája lett az Esztergomba vezető szárnyvonal, így a fővárossal való kapcsolat fölöttébb megélénkült. A legnagyobb változást a barnaszénbányászat hozta. Az egész országban nagy visszhangot keltett az 1928-as bányász-éhségfelvonulás. A csendőrök a békés tömegbe lőttek, sok ember életét vesztette. A városházával szemközt áll az emlékmű, amelynél a bányászok minden esztendőben leróják kegyeletüket. A szénkészletek azonban kimerültek. A föld méhének barna kincse helyett szerencsére rábukkantak a dolomitra, az építőipar fontos alapanyagára. Így a helybelieknek továbbra is adódott munkalehetőség.
A második világháború után Vörösvárról nem telepítették ki az őslakosságot, a község ezért megőrizte nemzetiségi jellegét. Helybeliek sokasága vallja magát büszkén németnek. Itt van a hazai németség egyik legfontosabb szellemi központja. Évről évre megülik ünnepeiket, fúvószenekaruk híre-neve pedig külhonban is terjed.
Szólásszabadság van, állítja a polgármester
Durván szidalmazta egy névtelen üzenetküldő Grószné Krupp Erzsébetet. A polgármester munkatársai törölni akarták a szöveget az önkormányzat honlapjának fórumáról. Főnökük azonban ezt megakadályozta.Nem akarja, hogy megkíméljék őt, mondta. Különben is, az ilyen támadás kiötlője önmagát minősíti. Néhány nappal később megjelent egy másik helyi lakos válaszüzenete.
Az illető hosszan ecseteli, miként kellene a mocskolódó megjegyzés küldőjének száját mosóporos vízzel kiöblíteni.
Grószné Krupp Erzsébet polgármester (56)
– A hetekben ismét tüntettek a 10-es út elkerülő szakaszáért. Van azóta új fejlemény?– Környezetvédelmi miniszterünk, Persányi Miklós úr megígérte, közbenjár az érdekünkben a Levegő Munkacsoportnál. Elkeserítő, hogy akkor gördül elénk akadály, amikor egy karnyújtásnyira van a cél.
– Mit tesznek, ha továbbra is késik az építkezés?
– Újra tüntetni fogunk, akkor viszont már útlezárással. Tűrhetetlen, hogy naponta tizennyolcezer gépjármű zúdul keresztül a városon.
- A belső úthálózat minősége is sokáig probléma volt. Mit tettek a megoldásért?
– Az elmúlt időszakban több mint 100 millió forintból építettünk utakat. Pilisvörösvár 100 kilométeres úthálózatának hatvan százaléka elfogadható állapotban van. A vasútállomásra vezető utat tavaly aszfaltoztuk.
– Mi a város legnagyobb hosszú távú terve?
– Egy korszerű szabadidő-központot akarunk építeni az északon lévő, 26 hektáros területen. Sok zöldfelülettel, fedett uszodával, futball- és teniszpályával, stranddal.
– Ön volt Pilisvörösvár második polgármestere. A harmadik ciklusra nem választották meg, aztán ismét önre szavaztak. Könnyebben megküzd
a támadásokkal?
– Többféle támadás létezik. Van, amelyik a személyemnek szól, és van, amelyik a pozíciómnak. Úgy érzem, mára megtanultam különbséget tenni a kettő között.
Nálunk nem üres szó a nemzetiség, hiszen az óvodás gyerekek is remekül beszélnek németül
Várkonyi András (55) színművészNyíltak, őszinték a pilisvörösváriak. Ha érzik, hogy nem akarják őket kihasználni, igaz barátokká válnak. A hegyen van egy házam, a családdal sokszor töltjük ott a hétvégét. A helyi baráti körömmel pedig összejárunk sörözni. Igyekszem részt venni az itteni közösségi életben. Csak egy bajom van. A hegyre vezető út olyan ramaty, hogy mindig imádkozom az autóm épségéért, valahányszor fölmegyek.
Szamos László (52) cukrászmester
Ha Pilisvörösvár nem volna, a Szamos marcipán sem volna. Több mint harmincéves üzemünket a helybeli szorgalmas svábok virágoztatták fel. Annak idején, amikor a fővárosból vidékre jöttünk, sokan azt mondták, megőrültünk. Nekünk lett igazunk. Budapesten születtem, de lélekben vörösvárinak érzem magam. Felemelő érzés, hogy a Szamos marcipán révén még Amerikába is elvihettük a város jó hírét.
Kurecz Jánosné (36) óvónő
Büszke vagyok, hogy megőriztük a német hagyományokat. Megüljük az ünnepeket, a nyelvet is beszéljük. Nem véletlen, hiszen már az óvodában is folynak foglalkozások németül. Jó dolog itt lakni a gyönyörű hegyek között, ezen a csodálatos vidéken. A városi utakat sajnos még nem építették ki mindenhol, pedig azokra nagy szükség lenne. Egy új művelődési házat is szeretnénk, a régi nagyon le van robbanva.
Oszkó Árpádné (50) vámügyintéző
Huszonegy éve élünk itt. Megutáltuk Pestet, a zajt, a rossz levegőt, azért költöztünk ide. Nem csalódtunk. Igaz, a nagyvárosi lét elemei ide is begyűrűztek, de a kisváros varázsa szerencsére megmaradt. Reméljük, megoldódik a 10-es út problémája. A Levegő Munkacsoport minden tagjának legalább egy hónapig innen kellene bejárnia Budapestre. Nem hiszem, hogy azután is tiltakoznának az elkerülő út ellen.
Nem akarja, hogy megkíméljék őt, mondta. Különben is, az ilyen támadás kiötlője önmagát minősíti. Néhány nappal később megjelent egy másik helyi lakos válaszüzenete.
Az illető hosszan ecseteli, miként kellene a mocskolódó megjegyzés küldőjének száját mosóporos vízzel kiöblíteni. Grószné Krupp Erzsébet polgármester (56) – A hetekben ismét tüntettek a 10-es út elkerülő szakaszáért. Van azóta új fejlemény?
– Környezetvédelmi miniszterünk, Persányi Miklós úr megígérte, közbenjár az érdekünkben a Levegő Munkacsoportnál. Elkeserítő, hogy akkor gördül elénk akadály, amikor egy karnyújtásnyira van a cél.
– Mit tesznek, ha továbbra is késik az építkezés?
– Újra tüntetni fogunk, akkor viszont már útlezárással. Tűrhetetlen, hogy naponta tizennyolcezer gépjármű zúdul keresztül a városon.
- A belső úthálózat minősége is sokáig probléma volt. Mit tettek a megoldásért?
– Az elmúlt időszakban több mint 100 millió forintból építettünk utakat. Pilisvörösvár 100 kilométeres úthálózatának hatvan százaléka elfogadható állapotban van. A vasútállomásra vezető utat tavaly aszfaltoztuk.
– Mi a város legnagyobb hosszú távú terve?
– Egy korszerű szabadidő-központot akarunk építeni az északon lévő, 26 hektáros területen. Sok zöldfelülettel, fedett uszodával, futball- és teniszpályával, stranddal.
– Ön volt Pilisvörösvár második polgármestere. A harmadik ciklusra nem választották meg, aztán ismét önre szavaztak. Könnyebben megküzd
a támadásokkal?
– Többféle támadás létezik. Van, amelyik a személyemnek szól, és van, amelyik a pozíciómnak. Úgy érzem, mára megtanultam különbséget tenni a kettő között. Nálunk nem üres szó a nemzetiség, hiszen az óvodás gyerekek is remekül beszélnek németül Várkonyi András (55) színművész
Nyíltak, őszinték a pilisvörösváriak. Ha érzik, hogy nem akarják őket kihasználni, igaz barátokká válnak. A hegyen van egy házam, a családdal sokszor töltjük ott a hétvégét. A helyi baráti körömmel pedig összejárunk sörözni. Igyekszem részt venni az itteni közösségi életben. Csak egy bajom van. A hegyre vezető út olyan ramaty, hogy mindig imádkozom az autóm épségéért, valahányszor fölmegyek.
Szamos László (52) cukrászmester
Ha Pilisvörösvár nem volna, a Szamos marcipán sem volna. Több mint harmincéves üzemünket a helybeli szorgalmas svábok virágoztatták fel. Annak idején, amikor a fővárosból vidékre jöttünk, sokan azt mondták, megőrültünk. Nekünk lett igazunk. Budapesten születtem, de lélekben vörösvárinak érzem magam. Felemelő érzés, hogy a Szamos marcipán révén még Amerikába is elvihettük a város jó hírét.
Kurecz Jánosné (36) óvónő
Büszke vagyok, hogy megőriztük a német hagyományokat. Megüljük az ünnepeket, a nyelvet is beszéljük. Nem véletlen, hiszen már az óvodában is folynak foglalkozások németül. Jó dolog itt lakni a gyönyörű hegyek között, ezen a csodálatos vidéken. A városi utakat sajnos még nem építették ki mindenhol, pedig azokra nagy szükség lenne. Egy új művelődési házat is szeretnénk, a régi nagyon le van robbanva.
Oszkó Árpádné (50) vámügyintéző
Huszonegy éve élünk itt. Megutáltuk Pestet, a zajt, a rossz levegőt, azért költöztünk ide. Nem csalódtunk. Igaz, a nagyvárosi lét elemei ide is begyűrűztek, de a kisváros varázsa szerencsére megmaradt. Reméljük, megoldódik a 10-es út problémája. A Levegő Munkacsoport minden tagjának legalább egy hónapig innen kellene bejárnia Budapestre. Nem hiszem, hogy azután is tiltakoznának az elkerülő út ellen. A városháza a régi idők emlékét őrzi, hiszen épülete valamikor vendégfogadóként hívta-várta az utazókat -->
