Új szelek az arab világban

A sort Líbia nyitotta meg, amikor kiszolgáltatta a Skócia partjainál fölrobbantott amerikai utasszállító repülőgép merénylőit a nemzetközi igazságszolgáltatásnak. Igaz, erőteljes külső nyomásra, de Kadhafi vállalta, hogy kártérítést fizetnek az áldozatok hozzátartozóinak. Mondhatni tehát, hogy érvényesült a „kivéreztetés politikája”, hiszen Tripolit gazdasági tiltólisták szegényítették. Az ország – főként a szocialista világrend összeomlása következtében – teljesen elszigetelődött. De a különcségeiről ismert Kadhafi észrevette az idők szelét, és váltani tudott. Azóta tekintélyes nyugati politikusok fogadták, palotájának kilincsét kézről kézre adják, s előbb látogatott el az Európai Unió brüsszeli székházába, mint az amerikai elnök, George Bush.
Korszakváltást hozott a jelek szerint a palesztin elnök, Jasszer Arafat halála is. Utóda, Mahmúd Abbász gyakorlatiasabb politikát folytat, nem tesz engedményeket a terroristáknak, miközben békeígéretekkel kecsegteti Izraelt. Ariel Saron izraeli miniszterelnök is szakított korábbi önmagával, és erőteljesen szorgalmazza a palesztin területeken épült telepek lebontását. Ez a palesztin szervezetek egyik fő követelése. Július 17-én parlamenti választások lesznek a palesztin autonómia területén. Eredménye megmutatja majd, hogy Abbász mennyire tudta megszilárdítani a hatalmát.
Nagy kérdés marad Egyiptom, ahol szeptemberben lesz elnökválasztás. Anvar Szadat meggyilkolását követően, 1981-ben került az államfői székbe, s azóta többször is meghosszabbították a megbízatását. Ezúttal is várható az újraválasztása, miközben Egyiptom szerepe a közel-keleti békefolyamatban, Izrael és az arab világ közeledésében egyre inkább elhalványul.