Diplomát a gyereknek, akár mindenáron?

Aggasztóan magas a pályakezdő diplomások körében a munkanélküliség – olvasom a metróalagút hírkivetítő képernyőjén. Hát nem is csoda, mert az elmúlt években boldog-boldogtalan továbbtanult, azok is, akiknek sem tehetsége, sem kedve nem volt hozzá.
A szülők persze jót akartak: vigye valamire az a gyerek! Ha nem is olyan jó tanuló, hát egy fizetős iskolába csak bepaszírozzuk. Így volt ezzel újgazdag butikos ismerősöm is. Fia hiába szeretett volna kétkezi szakmát választani, végül a mama akarata érvényesült a papa pénzén foganatosítva.
Közben kitárták kapuikat az egyetemek és a horribilis tandíjakat szedő főiskolák. Volt olyan intézmény, ahová több hallgatót vettek fel, mint ahányan befértek volna a tantermekbe. Ezt a gondot később a kiművelt emberfők sorozatos buktatásával igyekeztek orvosolni.
Ma pedig csodálkozunk. Kikerült az életbe az első diplomás dömpingnemzedék. Miközben jó néhányan boldogabb szakmunkások lehetnének, s feltehetően nem is munkanélküliként.