A roma ember nem csak áldozat lehet

A rasszista hisztériakeltőket hideg zuhanyként érhette a hír: a fővárosban szamurájkarddal roma fiút megszúró tettes maga is roma származású. Legalábbis romának vallja magát. Kínos.
Az utóbbi időben mintha csak az egyik oldal szólamai özönlenének ránk. Hátrányos megkülönböztetésről, a roma kisebbség elleni agresszióról. Ha a jogvédők és a kisebbséggel foglalkozók csak egyszer is kimerészkednének kényelmes irodáikból, ha csak néhány hetet élnének egy olyan településen, ahol együtt próbálnak élni romák és nem romák, akkor meglepő tapasztalatokat szereznének. Például a romák által elkövetett agresszív bűncselekményekről. A tanyavilágot rettegésben tartó roma bandákról. Nem szembenézni a mai magyar valóságnak ezen roppant kényelmetlen tényezőivel, úgy tenni, mintha ilyesmi nem létezne, vagy ha létezik, semmi köze a romák és nem romák kapcsolatához: súlyos hiba. Több annál. Bűn.
Mint ahogy feszültségekhez vezet az is, ha csak és kizárólag a többség orra alá dörgölik folyamatosan: változtassa meg gondolkodását. A romáktól is elvárható volna ugyanez. Jelenleg úgy fest, ha az áldozat roma, az biztosan rasszizmus. Ha az elkövető roma, akkor valószínűleg nem az. Holott a bűncselekmény az bűncselekmény, bárki is a tettes, és bárki az áldozat. Nem szabad farkast kiáltani ott, ahol elég bajt okoz a bárány is. 
A kérdés bonyolult, de anélkül, hogy őszintén beszéljünk a valódi összetevőkről és minden összetevőről, soha nem találunk megoldást. Pedig lassan el kellene kezdeni keresni.