Más a buli, és más a hétköznap

[caption id="" align="alignleft" width="320"] A Budapest Parádén az a fontos, hogy légy önmagad. Mit sem számít a hétszázezres tömeg, az üvöltő hangfalak, a csodálkozó tekintetek. Kell az egyensúly, akár az Andrássy közepén is.
[/caption]– Haverok, buli, iszonyat zene és meztelen csajok! Anyám, mi kell még?! A világon semmi! Ez a legkirályabb parti az egész világon, de komolyan! Egy csomó haverral jöttem ki, az biztos, hogy egész éjjel táncolunk – ordítja síppal a szájában a Reggelnek a torinói Giovanni. A 20 éves, olasz fiú már a buli kezdetén túl volt szokásos alkoholmennyiségén. – Aki imádja a zenét, az sikítson! Kezdhetünk, srácok? Akkor Budapest Parádé most! – hangzik a közönséget hergelő felkiáltás a negyedik kamion fedélzetéről. A parti pontban kettőkor beindul, sikolyokkal és vad riszálásokkal. A dübörgő zene először olyan, mintha szétvetné az ember tüdejét. Aztán persze mindenki hozzászokott. Lüktető technozene, habparti és női mellek, popsik minden mennyiségben. A tömeg őrjöng, ritmusra reng minden kamion a fedélzetén vonagló táncosokkal.

– Most először van saját kamionunk. Arra készülünk, hogy menet közben a nézők egy „performanszt” láthassanak. Vagyis műsor lesz itt a kamionon. Élőben vágjuk a lányok haját. A modelleken bemutatjuk, hogyan készülnek a most trendi formák. Miközben haladunk helyszínről helyszínre, folyamatosan készítjük a hajakat. Azzal, hogy itt vagyok, és készülünk erre a produkcióra, régi álmom vált valóra. Hatalmasat fogunk bulizni – mondta lapunknak a négyes kamionban Koltai Tamás mesterfodrász az indulás pillanatában.

Csaknem negyven harsogó kamion vonul végig a szokásos útvonalon. Ez a hatodik Budapest Parádé. Ebben az évben megdőlt a részvételi rekord. Több mint hétszázezren jöttek bulizni a fővárosba a világ minden tájáról. Idén a kamionok között a szokásos berlini ricsaj mellett osztrák és orosz kamionok is beszálltak az őrjöngő karavánba. A technofesztivál-jelleget a felvezető stáb, azaz a szambatáncosok törik meg. A Szamba Brazil Karnevál kamionján több mint ötven dobos üti a ritmust. A riói hangulat persze a táncosokkal az igazi. Sokat vitatott rakétája tetején feszít a szabadulóművész, David Merlini. Csak úgy húzza maga után a sejtelmes, fehér füstöt. Bizony, szem nem maradt szárazon. A fiatal szemfényvesztő a magasból integet a közönségnek.

Alkalmi fotósok és megvadult férfiak verekednek a jobb kilátásért a „mellesleg.hu” kamionnál. Nők százai húzzák vissza őrjöngő párjukat a félmeztelen lányoktól. A sokat mutató hölgyek pedig ezt látva még egy lapáttal rátesznek a kígyómozgásra. Mellek és alig észrevehető miniszoknya. Erre gerjedt a közönség. Meg az ingyenes reklámtermékekre. Ezeket a kamionokból dobálják a nagyérdemű közé. Van itt kulcstartó, kislabda és póló is. Ez kell a népnek.

A Reggel az Erzsébet tértől kíséri Vivient és Nórát. Őrült tánc, sikolyok és fiúk. Ez megy egészen a Felvonulási térig. A két lány tombol. Hogy milyenek hétköznap? Azt majd holnap reggel megmondják. Hát, egészen mások. Szolidak, szavukat nem lehet hallani. Álmosak, sokat nem is árulnak el magukról. Mert a buli a lényeg, nem a hétköznapok.

a munkahelyemen, mint a bulin. Amikor dolgozom, figyelnem kell. Nem engedhetem meg magamnak, hogy csak azzal foglalkozzam, amivel épp szeretnék. Kitáncoltam, kimulattam magam, az biztos. Még dúdolom a hétvégi számokat. Hajnis Vivien (20) szoláriumban dolgozik – Három évvel ezelőtt voltam legutoljára a parádén. A kamionon táncoltam egész este.

Borzasztóan vártam ezt az eseményt. Erre az alkalomra készült a ruhám is. Azt szerettem volna, ha mutatós, amit viselek. A parádé nagy esemény az életemben. A hétköznapok teljesen egyformák. Igazából nem történik izgalmas dolog az átlagos napokon. Ebből az eseményből viszont elraktározom a jót.

Így sokkal könnyebb bemenni dolgozni. A Budapest Parádén az a fontos, hogy légy önmagad. Mit sem számít a hétszázezres tömeg, az üvöltő hangfalak, a csodálkozó tekintetek. Kell az egyensúly, akár az Andrássy közepén is. -->