Miért kell az utcát fűteni?

Miközben a valódi EU-ban már elkezdődött az ökológiai adóreform, Magyarországon ennek híre-hamva sincs. Hazánkban az élelmiszergyártók a felhasznált csomagolóanyagok után huszonöt százalék áfát igényelnek vissza. Az adópolitika itt gyakorlatilag támogatja a szeméttermelést, miközben a huszonöt százalékos áfás nejlonba becsomagolt élelmiszerek
tizenöt százalékos áfakörbe tartoznak.

Az EU korszerű adópolitikája a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe veszi, semmiképpen sem akar kedvezni a hulladéktermelésnek. Persányi Miklósnak miniszteri pályafutása elején volt ugyan egy ígéretes kísérlete arra, hogy termékdíjat vessen ki a nejlonszatyrokra, de az ipari érdek hamar visszavetette. A világlátott civil zöldek egymást közt tanulmányokat írnak arról, hogy melyek a környezetvédelmi szempontból káros támogatások, de mindhiába. Élő példájuk, hogy Magyarországon a kormány évi százmilliárdot fordít gázár-kompenzációra. A környezetvédők szerint nem a gázárat, vagy nem csak azt kellene támogatni ezzel az évi százmiliárddal, hanem a házak szigetelésén is folyamatosan javítani kellene. Az árban csak szociálisan rászorulóknak szabadna segíteni, a szigetelést azonban mindenütt ösztönözni, segítene kellene.

Akkor ugyanis kevesebb földgáz fogyna, csökkenne a szén-dioxid-kibocsátás, csökkenne a gázcég bevétele, az emberek fizetnének „sárga csekken” egy energiatakarékos otthonért, mint egy pazarlóért. Téli jelenség, hogy a panelházak tövébe lehullott hó egy keskeny sávban megolvad, annyira rossz a szigetelésük. Szüleink mindig azt mondták, ha télen nem csuktuk be rendesen az ajtót, hogy „nem az utcát fűtjük”.

Mikor jut el idáig a politika? Mikor meri megkockáztatni, hogy támogatásait ne hatásvadász módon nyújtsa, hanem szakmapolitikai megfontolások alapján?